A szépség szubjektív, hiszen mindenki más és más szűrőn keresztül látja a világot, és ítéli meg ezáltal a női szépséget. Egy plasztikai sebész „szemüvege” pedig végképp sajátos, hisz orvosként és magánemberként is kap egy-egy aspektust a történet.
Természetesen általuk is definiálható a szép fogalma. A független döntéstámogató portál kifaggatta Dr. Pap Pétert, a híres plasztikai sebészt életútjáról, a manapság divatos beavatkozásokról és természetesen az esztétikumról is. „Szép az, amikor a nő önmagával elégedett, és nem a megfelelési kényszer hajtja, amikor harmóniát képez a teste és a lelke. Ez a szép, ezt jelenti a szépség, és ez lenne a helyes” – véli az orvos.
– A plasztikai sebészet világában hová helyezné magát? Mely területek kapnak fókuszt munkásságában?
– Lehet, nem hangzik túl jól, de javarészt már csupán mellműtéteket végzek. Az ilyen jellegű beavatkozások mértéke 90% feletti a praxisomban. Ebből sok a régi implantátumcsere, a mások által elrontott műtétek korrigálása, valamint sokszor a nehezebb esetek is hozzám kerülnek. Korábban szélesebb palettával dolgoztam, de ezt abból a szempontból sem akkor, sem most nem tartom, tartottam jónak, hogy mindent csinál az ember, de azt közepesen. Legyen ez másként! Így született meg a döntés 2018 januárjában is, amikor például felhagytam az arcplasztikákkal, melyből régebben rengeteget végeztem. Tettem egy fogadalmat, hogy abbahagytam az arcot, csak a sajátzsír-betöltést és a felső szemhéjat tartottam meg. Emellett megnőtt a mellműtétek száma a praxisomban. Ez lustaságnak tűnhet, mert sok kolléga nem tartja plasztikai sebésznek azt, aki csak mellett operál, de ha ebben jó az ember, és ezt szereti végezni, szerintem nincs ezzel semmi probléma. A páciens is azt szeretné, hogy az orvos a legjobb legyen az adott területen. Ha sok elégedett pácienst szeretnénk, akkor azt kell csinálni, amiben a legjobbak vagyunk. Hogy ez helyes vagy sem, azon persze lehet vitatkozni.
– Hogyan definiálja a női szépséget?
– A kérdés nagyon jó. A válasz szubjektív. Kulturális koronként változik, változott a szépségideál. Hol a teltebb rubensi formák, hol a vékony női modellek voltak az etalon. De én azt mondom, a 21. században, ahol a női egyenjogúság hatalmas teret nyert, arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy a női szépség jelentse azt, amikor a nő önmagával elégedett, és nem megfelelési kényszer hajtja. Önmagával legyen rendben, harmóniát képezzen a teste és a lelke. Ez a szép! Ezt jelenti a szépség, és ez lenne a helyes, ha ez irányba menne a világ.
– Amikor először találkozik egy pácienssel, az orvos vagy a férfi szemével lát?
– A műtétet mindenféleképpen az orvos szemével kezdem nézni. Ha alapeset, akkor megvannak azok a sémák, azok a rajzok, melyek alapján el lehet dönteni – például egy mellnagyobbításnál -, hogy mekkora implantátumot lehet behelyezni. Ott el lehet mondani, én mit tartanék helyesnek, mi lenne szép. Vannak azonban határesetek, ahol nem lehet pontosan eldönteni, mikor plasztikáztassa a mellét, azaz megéri-e azt az adott mellet megműteni vagy sem. Orvosi szempontból, technikailag lehetséges, de mondjuk, csak picit lóg, vagy nem is igazán kicsi. Ott mindenképpen labilissá válik az indikáció. Etikus hozzányúlni a majdnem tökéleteshez? No, ilyen esetekben előkerülhet a férfi szemléletem, és ezt el is szoktam mondani a hölgyeknek. Hogy én mint férfi, ha az adott hölgy a feleségem, a lányom, a barátnőm lenne, azt mondanám, ne csináljuk. És egyébként ezért a „látásmódért” hálásak is a páciensek. Röviden összegezve: bizonyos határeseteknél használom ezt a másik szemléletet is.
– Mennyire áll fókuszban Önnél a páciens személyisége?
– Mindenképpen fontos a „megismerés”. Azzal szoktam kezdeni újabban a konzultációkat, hogy megkérdezem, van-e elképzelése a páciensnek. Javarészt van, hoz fotókat, melyeket az elején megnézünk. Utána levetkőzik, és akkor megmondom neki, hogy közelítenek-e a lehetőségei ahhoz, amit szeretne. Ha reálisak az elvárásai, akkor az irányba megyek el. De előfordul az is, hogy a képek, amiket mutatott, abszolút nem az ő alkatának megfelelő, az ő testéből „nem kihozható”, irreális forma. Azzal kezdem tehát a konzultációt, hogy tesztelem, el lehet-e vinni a pácienst a reálisabb elvárások felé, milyen az ő személyisége. Ha azt látom, makacs, és a realitásban nem tud elmozdulni, azt a pácienst nem vállalom el, mert abból konfliktus lesz.
– Milyen divatirányzatokat lát? Létezik-e egyáltalán ilyesmi?
– Ez kettős. Van egyszer egy trend, egy réteg, aki minél nagyobb mellet szeretne. A technika, az implantátumok minősége javult, így ez teljesen érthető változás, de van egy másik vonal. Az ember valahol saját maga is alakítja a praxisát. Miután hozzám közelebb állnak azok a hölgyek, akik természetes, nem kirívó vagy extrém kebleket szeretnének, a praxisomban is belőlük van több. Nálam ez az irány. Van egy mondás is ehhez: nézd meg a várót, és meg tudod mondani, ki van bent a rendelőben.
– A mellműtétek területén nagyon sok az újdonság. Azért van olyan része, ahol további fejlődésre lenne szükség?
– Hosszú távon mellben, ami nagyon fejlődik – pedig már tíz éve létező eljárás –, az a saját zsír-betöltés. Ez trendinek mondható, és ennek egyik oka az, hogy kiderült, a saját zsírban van a legtöbb őssejt, és az őssejtek mindenféle szövetekké tudnak alakulni. Ezt én arcban alkalmazom is szem alatti karikára, teltebb arc hatás létrehozására. Ugyanezt egyre többen végzik mellműtét során is. Ezen a területen az eredmények még nem átütőek, de szerintem a jövő ez lesz, hogy majd valamikor saját szövetből lehet megnövelni a mellet nagyméretűre, nem pedig szilikonnal. Jelenleg a szilikon adja a legszebb eredményt, de nyilván, ha saját szövetből lehetne, az egy szintlépés lenne a mellnagyobbításban. Arcon viszont olyan minőségi javulást hozott, hogy hegmentesen tudunk nagyon minőségi eredményeket elérni.
– A saját zsírral történő növelésnél nem az a legnagyobb probléma, hogy nincs megfelelő mennyiségű anyag?
– De igen. Jelenleg megközelítőleg 100-150 ml mennyiségű zsírral tudnak növelni egy mellet, ez pedig nyilván ahhoz képest, hogy akár 300-400-500-as implantátumokat helyezünk be, limitálja a lehetőségeket. Ezért sokan jelenleg még csak inkább kiegészítésként, asszimetria javítására használják ezt a lehetőséget, de a jövő ez lesz. Ha nem is saját zsírból, de saját szövetből dolgoznak majd a kollégák.
– Említette, hogy ha egy páciens nagyon röghöz kötött, és nem enged az elképzeléseiből, őt elengedi. Ilyenkor eltanácsol, vagy esetleg pszichológust javasol?
– Nem merem a pszichológust javasolni. Eddig nem mennék el, hanem finoman jelzem ilyen esetekben, hogy én ezt nem tudom elvégezni, mert nem lehet kihozni az adottságaiból, de mutatok alternatívát, mit igen, és ha ez sem tetszik neki, akkor megmondom, én sajnos nem tudok segíteni.
– Mennyire ítélik meg reálisan a magyar hölgyek önmagukat, saját megjelenésüket?
– Szerintem ezzel nincs nagy gond. Nálam havonta maximum 1-2 hölgy jár, aki e területen nem biztos, hogy a helyén van, de ez az én praxisom. Lehet, másnál több ilyen van, nálam nem jellemző. Én úgy látom, a hölgyek teste,
