Kazahsztán a Szovjetunió második legnagyobb autonóm köztársasága volt Oroszország után. Területe szerint a világ kilencedik legnagyobb országa, nyersanyagokban és energiahordozókban is rendkívül gazdag. A világ uránium lelőhelyeinek tizenkét százaléka található Kazahsztánban. A Szovjetunióból Oroszország után vált ki. Érdekes epizódnak számít, hogy 1991-ben, négy napig (december 12-16. között), Kazahsztán volt maga a Szovjetunió.
Oroszországgal azóta is szoros viszonyban áll. Az országot évtizedeken keresztül Nurszultán Nazarbajev vezette, akinek regnálása alatt Kazahsztán névlegesen Oroszország szövetségese volt, de sok olyan intézkedés született, amely gyengítette is ezt a szövetséget. Nazarbajev ugyanis Erdoğannal kezdett flörtölni, továbbá olyan intézkedéseket is hozott, amelyek Kazahsztánt nyugati irányba terelték. A cirill betűket latinra cserélte, és az angol típusú gazdasági jogrendet próbálta meghonosítani Kazahsztánban. Bár Nazarbajevet a nyugati sajtó diktátorként emlegette, több nyugati vezető, köztük Tony Blair volt brit miniszterelnök, remek viszonyt ápolt vele. Nazarbajev megpróbálta “kazahosítani” országát. Tette ezt többnyire az orosz kisebbség kárára, és annak ellenére, hogy Kazahsztán történelmében volt olyan időszak, amikor többségben voltak az orosz anyanyelvűek. (Ma már nincsenek többségben.) A Szovjetunióból való kilépéskor Alma-Ata volt a főváros, és ott az orosz etnikum alkotta a többséget, Nazarbajev viszont áthelyezte a fővárost Asztanába, melyet később Nurszultánná keresztelt. Alma-Ata nevét Almativá változtatta, azaz kazahosította. Almati, annak ellenére, hogy már nem főváros, gazdaságilag és kulturálisan még mindig az ország legfontosabb városa, és az elégedetlenség egyik forrása éppen a főváros áthelyezése. Nazarbajev “kazahosító” intézkedései nem bizonyultak népszerűnek, sok kazah is orosz anyanyelvű.
Sokakat meglepett, hogy 2019-ben Nazarbajev lemondott, és a vezetés Kaszim-Dzsomert Tokajev kezébe került. De gyorsan kiderült, hogy Tokajev csak névlegesen ül az elnöki székben, mert a hadsereg és a biztonsági tanács Nazarbajev kezében maradt. A mostani feszültséghez hozzájárult a hatalom megosztottsága. A még Jelcin által felállított Független Államok Közösségének találkozóján, legutóbb Nazarbajev és Tokajev is megjelent, mint Kazahsztán vezetője. A mostani tüntetések idején Nazarbajev csendbe burkolózott, nem támogatta, és nem ítélte el a megmozdulást. A tüntetések alatt Tokajev menesztette a kormány egy részét, és átvette a hatalmat a biztonsági tanács, azaz a hadsereg felett. Így az események értelmezhetőek egy hatalmi birkózás végpontjának is.
Oroszország különleges figyelemmel kíséri a kazahsztáni eseményeket. Nem csak az orosz kisebbség miatt, hanem azért is, mert Oroszország gazdaságilag szoros kapcsolatot ápol Kazahsztánnal. Az orosz rakétakilövő (Bajkonur) is Kazahsztánban van. Ezen kívül Kazahsztán stratégiailag is fontos, mert Oroszország és Kína között helyezkedik el, fontos szerepet játszik a Kína által kezdeményezett Új Selyemút programban is. Mivel Kazahsztán muszlim többségű ország, mind Oroszország, mind Kína aggódik amiatt, hogy esetleg a tüntetések leple alatt megjelenhetnek a vallási szélsőségesek is Kazahsztánban. A dzsihadisták jelenlétére utal, hogy rendőröket fejeztek le a tüntetések során. Charles Michellel, az európai tanács elnökével tartott videókonferenciáján Tokajev megemlítette, hogy a tüntetők között megjelentek külföldről, elsősorban a Közel-Keletről, valamint Afganisztánból és Tádzsikisztánból származó kiképzett fegyveresek. Azzal a szándékkal érkeztek, hogy káoszt idézzenek elő, és átvegyék a hatalmat. Maga a tádzsik elnök, Emomali Rahmon is kijelentette, hogy vallási szélsőséges csoportok jelen vannak több Közép-Ázsiai országban, köztük Tádzsikisztánban, azzal a szándékkal, hogy gyengítsék a CSTO-t. Ezeket a szervezetek Tádzsikisztánban ugyan törvényen kívül helyezték, de így is van példa arra, hogy propagandát fejtenek ki, és agresszív tetteket követnek el. A szervezetek egy része az Iszlám Államhoz tartozik.
Oroszország az utóbbi hetekben két fontos biztonságpolitikai követeléssel állt elő. Egyrészt, a NATO ne terjeszkedjen a volt Szovjetunió területén. Másrészt, az USA ne avatkozzon többé a volt Szovjetunió országainak belpolitikájába, azaz hagyjon fel a “színes forradalmakkal”. Az orosz médiában már megjelentek olyan hírek, miszerint a tüntetések mögött Nyugat által finanszírozott szervezetek is állnak. A Nyugat igyekezett gyengíteni Oroszország pozícióját az orosz-amerikai genfi tárgyalás előtt, hogy ne kelljen eleget tennie az orosz biztonsági követeléseknek.
A tüntetések rendkívül jól szervezettek voltak. A tüntetők első útja gyakran a fegyverraktárokhoz vezetett, utána pedig fegyverrel támadtak a rendfenntartó erőkre. A sajtó sok intézményét is érte támadás. A Mir csatorna épületét felgyújtották. Maria Zaharova, orosz külügyi szóvivő hiányolta, hogy az EBESZ nem emelt szót a történtek miatt.
A CSTO jelenléte ötezer főre tehető, és őrző feladatokat látnak el (pl. a Bajkonur védelmét). Jelenlétük egyúttal viszont üzenet Oroszországtól a NATO-nak: a “színes” forradalmak ideje lejárt, hiába való a Nyugat arra irányuló kísérlete, hogy kormányokat döntsenek meg Közép-Ázsiában és Kelet-Európában. Az Oroszország szempontjából megbízhatatlanná vált kazah kormány (Nazarbajevé) helyébe most egy másik lép, mely Oroszország szempontjából megbízható. Kína támogatásáról biztosította Oroszországot Kazahsztánnal kapcsolatban.
Összeállította: Hetényi Balázs
Források:
[1] https://www.youtube.com/watch?v=v0J0kb0iDek&t=1754s
[2] https://www.youtube.com/watch?v=_o47XRHbr6I&t=1s
[3] https://www.youtube.com/watch?v=sl7DP7p4yxs
[7] https://www.rt.com/russia/545553-kazakhstan-facing-maidan-tactics-putin/
[8] https://www.rt.com/russia/545552-kazakhstan-crisis-attempted-coup-putin/
[10] https://www.rt.com/russia/545416-kazakhstan-media-attacks-osce/
