A napokban jelent meg Agócs Károly könyve, a Francia fordítóiskola. A Tinta Könyvkiadó által közreadott mű alcíme sokat elárul: A fordítás elmélete és gyakorlata. Ennek alkalmából beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.
Kiss Gábor: Már legalább negyed százada ismerjük egymást, mert akkor vett részt kiadónk a Spanyol–magyar és a Magyar–spanyol közgazdasági szótár előállításában. Ezeknek te voltál a szerzője.
Agócs Károly: Az internet tájékoztatása szerint már nincs belőle megvásárolható példány.
A kiadónk az első szerzői között tud téged. 1997-ben jelent meg Lélekmadár című köteted. Az szépirodalom volt.
Az a könyv még a kamaszkori írói ambícióm évtizedekkel későbbi „tárgyiasulása”. Csaknem tíz éven keresztül írtam, azóta még tovább csiszolgattam. Írtam néhány elbeszélést és egy sor hosszabb-rövidebb bölcseleti-misztikus írást: példázatokat és miniatűröket, ezek magánkiadásban már meg is jelentek. Most szándékomban áll valamennyit újból közre adni.
A spanyol szótárak után meglepett, hogy nemrégiben a Francia fordítóiskolával jelentkeztél a kiadónál. Hogyan került ez két nyelv a fókuszba?
A spanyollal véletlen- vagy inkább sorsszerűen kerültem kapcsolatba. Amikor gimnazista lettem, akkor indult a hazai középiskolákban a spanyol oktatása. Én latin nyelvre jelentkeztem, de mivel kevesen voltunk leendő latinosok, áttettek bennünket a szintén kevés spanyolos közé. A franciát magánúton tanultam, jó ideig autodidaktaként. Mindkettőt nagyon szeretem, de a spanyollal szorosabb a kapcsolatom, és ebben vagyok erősebb is.
Az elmúlt évtizedekben az angol vált világnyelvvé. Befolyásolja ez a spanyol és az francia helyzetét a világban?
Nyilván háttérbe szorította mind a kettőt, a spanyol viszont egyre nagyobb súlyt kap, elsősorban az Egyesült Államokban, a „latino” származásúak és bevándorlók gyorsan növekvő száma miatt. Tapasztalataim szerint nálunk töretlen a spanyol népszerűsége és az érdeklődés iránta.
Úgy tűnik, mintha ma már majdnem mindenki tudna angolul. Ilyen helyzetben milyen a szerepe a fordításnak és a tolmácsolásnak?
Továbbra is nagyon fontos, ez egyértelmű. Valóban sokan tudnak angolul egy bizonyos, akár elég magas szinten, de messze nem annyira, hogy jó fordítók vagy tolmácsok lehetnének. Mindkettő fontos szakma, amit el kell sajátítani, meg kell tanulni.
A huszadik századi francia költők elképesztően nagy hatást gyakoroltak a magyar irodalmi életre és a magyar olvasókra. Szerinted napjainkban kik a legnépszerűbb francia és spanyol írók a magyar olvasóközönség körében?
Erre nincs igazi rálátásom. A mai francia íróktól én csak a Nobel-díjas J. M. Gustave le Cléziótól olvastam három könyvet (Körforgás, Aranyhalacska, Sivatag), de igazán nem nyerték el a tetszésemet. Olvastam továbbá Michel Houellebecq-től a Behódolást, amit viszont mindenkinek ajánlanék, elsősorban a mondanivalója miatt. A szerző abban arról vizionál, milyen mértékű Franciaország – és tágabb értelemben a Nyugat – önfeladása és sodródása a társadalmi katasztrófa felé. A spanyol nyelvű irodalmat illetően annyit tudok a statisztikákból, hogy García Márquez a legnépszerűbb író. Olvastam néhány könyvét, de igazán nem hagytak nyomot bennem. Annyi azért bizonyos, hogy jó író (volt). Az argentin Jorge Luis Borgest viszont igen nagyra becsüli a szakma; írók, irodalomtörténészek (többek között Umberto Eco is) elragadtatással nyilatkoznak róla. Számomra ő a bölcseleti-misztikus próza utolérhetetlen mestere. Ő az, akinek írásait időről időre újraolvasom. Hatalmas életművet hagyott hátra, költőként is.
Térjünk rá az újdonságra. Miért írtad meg a Francia fordítóiskolát?
Korábban megírtam a Spanyol fordítóiskolát (Holnap Kiadó, 2007), mert hiányoltam a tankönyvet a fordító- és tolmácskurzushoz, amelyen már évek óta tanítottam. Elég régen felmerült bennem a gondolat, hogy ennek alapján elkészítem a franciát. Kerestem is hozzá szerzőtársat, de csak ígéreteket kaptam. Végül úgy döntöttem, hogy megcsinálom egyedül, habár nem tanítok franciát.
Praktikus útmutató a Francia fordítóiskola?
Az első fejezete teljesen elméleti jellegű; a fordításelmélet feldolgozása, vagyis az igen sokféle grammatikai-szintaktikai és lexikai átváltási művelet ismertetése a francia és a magyar nyelv viszonylatában. A második fejezetben számos példával illusztrálom a magyar nyelv helyes használatának kritériumait. Utána pedig fordítási feladatok következnek mindkét irányban, sokféle témakörből. Ezek után következik a tolmácsolásról szóló fejezet, szintén számos feladattal. Az egészet a feladatok megoldókulcsa zárja.
Örömmel láttam a kéziratban, hogy a magyar nyelvhelyességről is írsz. Mennyire fontos magyarul (jól) tudni egy tolmácsnak vagy egy fordítónak? Személyes kedvencem a képzavarokat példákkal is illusztráló rész. Ott olvastam a következő (bizonyára megtapasztalt) zagyvaságot: „A folyami hajózás holtvágányra jutott.”
Nagyon fontos, hogy a fordító, illetve tolmács az anyanyelvét is igen magas szinten tudja használni. Általános tapasztalat, hogy némelyek nagyon jól, akár anyanyelvi szinten beszélnek egy idegen nyelvet, de attól még nem lesz belőlük jó fordító és tolmács, mert hiányoznak az ehhez szükséges készségei. És ez azt is jelenti, hogy az anyanyelvét se tudja használni kellően magas szinten, megbízható stílusérzékkel és gazdag szókinccsel. A szóban forgó képzés éppen ezen készségek elsajátítását szolgálja, és ehhez nyújt segítséget ez a könyv, akár autodidakták számára is. Fontosnak tartom, hogy a fordító és tolmács az anyanyelvének őre is legyen.
Évtizedek óta tanítasz egyetemen. Milyennek találod a mai diákokat a korábbiakhoz képest?
Több mint három évtizeden át tanítottam a Corvinus Egyetemen, elsősorban spanyol gazdasági és diplomáciai szaknyelvet, és kb. két évtizede tanítok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fordító- és Tolmácsképző Központjában, időnként pedig az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Központjában. Más tanár kollégám is járt úgy, mint én, hogy magyar nyelvet tanítani ment külföldre: én a spanyolországi Alcalá de Henares egyetemén töltöttem ezzel két évet. (Ez egy kétszázezres nagyváros Madrid közelében.) Nem érzem úgy, hogy a mai diákok nagyon másfélék lennének. Kétségtelen, hogy ma jobb körülmények között tanulhatnak és nagyobb szabadságot. Velük kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak. Persze sajnálatos, hogy az általános és szaknyelvi oktatás terén lejjebb vitték a követelményeket a felsőoktatásban, és emiatt a színvonal is visszaesett. Ez nyilván nem vonatkozik a fordító- és tolmácsképzésre.
Változtak meg a nyelvtanulási szokások az internet és a szabad utazás korában?
A nyelvoktatás infrastruktúrájának terén sokat javultak a körülmények, és a célnyelvi országban való tanulás lehetőségét illetően szintén. A nyelvtanulásnak ma már általában része a néhány hónapos, célnyelvi környezetben folytatott tanulás – látványos az eredményessége is. Ami viszont a tapasztalataim szerint nem változik a hosszabb külföldi tartózkodás ellenére sem, az a hallgatók többségének idegenkedése a nyelvtantól, ami természetesen megmutatkozik – a kiváló beszédkészség ellenére is – a nyelvhasználat pontatlanságában.
Min dolgozol most?
Nemrég készültem el egy spanyol felsőfokú nyelvtani-lexikai-stilisztikai feladatgyűjteménnyel, amelyen már hosszú évek óta dolgoztam. Ezt szeretném a közeljövőben kiadatni. Az írói ambícióim már csak pislákolnak, de eredetileg 99 példázat és miniatúra megírását terveztem, és már csak hét hiányzik. Remélem, sikerül teljesítenem a tervemet.
