Egy két héttel ezelőtt megjelent Daily Telegraph cikk szerint [1] az európai bizottság direktívát adott ki arról, hogy az Európai Unió vészhelyzetben vásárolhat földgázt Oroszországtól, hogy korlátozza az gázárakat, de óva int attól, hogy ezt egyes országok tegyék függetlenül, saját elhatározásból.
Brüsszel tervei között szerepel az is, hogy az EU közösen bonyolítsa a gázbeszerzést és építsen gáztározókat. Josep Borrell, az EU fő diplomatája szerint ezt a direktívát már többen támogatják, köztük Spanyolország, Bulgária, Franciaország, Görögország, Románia, és Csehország. Borrell azt is hangsúlyozta, hogy a gázkérdésnek van egy geopolitikai dimenziója, mely utalás az EU és Oroszország közötti problémás viszonyra.
Fontos kérdés, hogy az EU melyiket tartja fontosabbnak? Az európai fogyasztók érdekeit, vagy az egyes deklarált geopolitikai célokat, különösen, mert azok ebben az esetben nyilvánvalóan ellentmondanak egymásnak.
Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter az utóbbi hetekben megegyezett az orosz Gazprommal, hogy a Török Áramlat gázvezetéken keresztül jöjjön gáz Magyarországra[2]. Valószínű, hogy az EU direktívák célja, hogy az ilyen független kezdeményezéseket ellehetetlenítsék. Ha a magyar példát több ország követné, az aláásná az EU energiapolitikáját. Ennek a politikának két fontos fundamentuma van.
Az egyik Ukrajnával kapcsolatos. Először is, a magyar-orosz gázegyezmény teljesen kiiktatja Ukrajnát mint tranzitállamot. Az EU elkötelezett Ukrajna “gáz-tranzit-állam státusza” mellett, annak ellenére, hogy Oroszország nem hajlandó megújítani a 2024-ig érvényes ukrajnai tranzit-szerződést. Továbbá, ha Magyarország és más országok a Gazprommal függetlenül kötnek szerződést, az semmissé tenné az EU “Harmadik Energiacsomagját”[3]. E kezdeményezés szerint a gázpiacon “erősíteni kell a versenyt”, és olyan direktívák szerepelnek benne, miszerint, a gáz termelésnek több cég kezében kell lennie, a termelő nem lehet ugyanaz a cég, amely a vezetékeket üzemelteti, a vezetéknek is több cégnek a tulajdonában kell lennie. Oroszország a Harmadik Energiacsomagot ellenzi. Szerintük egyfajta gyarmatosításról van szó: ha már az EU nem tudja az orosz gázmezőket részben vagy egészben megszerezni, akkor legalább a vezetékeket sikerüljön. Nigéria esetében, ahol a egykori gyarmati mechanizmusok olykor még érvényesülnek, az EU-nak sikerült ezt elérnie. Alexander Mercouris[4], angol elemző szerint, a 2000-es évek óta tartó EU-orosz szembenállás fő kiváltó oka a Harmadik Energiacsomag.
Emlékezzünk vissza a 2000-es évek elejére! Egy akkori terv, a Déli Áramlat, szerint az orosz gáz Bulgárián keresztül jutott volna más Balkán országokba, és Magyarországra is. Bulgária, az EU nyomására, végül is felmondta ezt a szerződést. Az EU arra számított, hogy így Oroszország kénytelen lesz lemondani arról a tervéről, hogy déli irányba építsen gázvezetéket. Ezzel szemben megépült a Török Áramlat, mert Törökország nem EU tag, rá nem érvényesek az EU direktívák. Több Balkán országba ma a Török Áramlaton keresztül jut el a gáz. Bulgária lábon lőtte magát.
Borrellék ezért próbálnak jelenleg tárgyalni a Gazprommal, és ezért próbálják átvenni az irányítást a tagországok gáztartalékai felett. Oroszország viszont szívesebben tárgyal a tagországokkal, és a tagországok szempontjából is előnyösebb, ha az EU-tól függetlenül egyezkednek, mert az EU a geopolitikai célokat előbbre valónak tartja, mint a fogyasztók energiabiztonságát – így Alexander Mercouris [3].
Az EU politikájának egyik alapja, a “zöldenergiára” váltás. Ennek a váltásnak a következménye a földgáz iránti kereslet megnövekedése. Ennek ellenére, az EU Oroszországgal nem volt hajlandó hosszútávú szerződéseket kötni, nagyrészt a vélt geopolitikai érdekekből fakadó zsigeri oroszellenesség miatt.
Ez a politika veszélyes az európai polgárokra nézve. Ugyan Oroszország most, az EU ellenséges attitűdje ellenére, megsegítette Európát, de Oroszországot semmi sem kötelezi arra, hogy a jövőben is így tegyen. Oroszország nincs rászorulva arra, hogy gázt adjon el Európának. Megépült a Török Áramlat, van egy orosz-kínai gázvezeték, és épül egy második is. Oroszországnak egyre több lehetősége van eladni a földgázt, mert Ázsiában sok megbízható vevő van. Ha az EU nem bizonyul annak, akkor leállíthatják a gázkereskedelmet, anélkül, hogy bármit veszítenének.
Ezzel szemben az EU próbálkozásai általában kudarcba fulladtak. Érdemes visszaemlékezni, hogy az EU egyik projektje a “Nabucco” gázvezeték [5] volt, amely Irakból és a Kaukázusból vezetett volna gázt Európába, de ez soha sem valósult meg. Egy másik terv arra irányult, hogy a Perzsa-öbölben termelt gáz eljusson Európába. Ezek a tervek többek között azért nem valósultak meg, mert a Nyugatnak nem sikerült megkaparintania Szíriát. Ma már a Perzsa-öböl országai is az ázsiai piacokon értékesítik földgázukat.
összeállította: Hetényi Balázs
[2] https://168.hu/penz/szijjarto-peter-torok-aramlat-gaz-vezetek-szerbia-179428
[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Third_Energy_Package
[4] https://www.youtube.com/watch?v=BfVjDLoV78o&t=247s
[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Nabucco_pipeline
lásd még: https://bekekor.wordpress.com/2021/10/30/oroszorszag-mentoovet-dob-nyugat-europanak-tudositas/
