BORSOD RACE MEDIA KFT. – III. Rally Hungary
Lángi Attila – Veres Gábor, BMW E86 Z4 M
Hiába lett nulláról újjáépítve Lángi Attila BMW Z4-ese, a technika a III. Rally Hungaryn sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A prológon ütött be a krach, onnantól pedig olyan volt a versenyhétvége, mint a Titanic esete, miután jéghegynek ütközött… A Lángi-Veres duónak a vasárnapi első szakaszon kellett feladnia a küzdelmeket.
Lángi Attila: Röviden egy hosszú sípszóval tudnám jellemezni az elmúlt versenyhétvégénket. Minden (rossz) megtörtént, ami megtörténhet egy futam alatt. A pályabejárás és az átvételek alatt még minden rendben volt, sikerült jól feldolgozni a szakaszokat. A prológ mindig a szívünk csücske, hiszen akkor mutathatjuk meg igazán a nézőknek, milyen látványosan is tudunk autózni ezzel a Z4-gyel. Most is ezen voltunk péntek este, de aztán a második ugratónál, a leérkezést követően valami összeakadt a kocsiban, és csak vészprogramban volt hajlandó tovább közlekedni. Nagyon ideges lettem emiatt, de aztán ahogy levettük az akksisarut, megjavult a technika. Nyugodt szívvel raktuk így le a parc fermébe az autót, és mentünk aludni.
Másnap sajnos etappal kezdtünk, ami kicsit el is vette a kedvünket. Ezt csak tovább fokozta, hogy a második gyorsaságin beesett, elmelegedett az újonnan berakott fékünk – pedig úgy gondoltam, kellően bejárattam a verseny előtt. Mádon viszont odaraktuk magunkat, egész gyorsan mentünk, ami miatt furcsán is néztek ránk a kategóriatársak. A második kör első gyorsának végén szintén elment a fék, ami már tényleg kihúzta nálam a gyufát, hiszen ennél jobb fékbetétet nem is lehet már venni autóba. Végül ezen túltettem magamat, de újra etap következett, a nekünk fekvő mádi szakaszt pedig már sötétben kellett teljesítenünk a nap végén. Nekünk a sötét nem fekszik, de ettől függetlenül is elég erősen behúztuk a kategóriaeredményt. Mindezen történések ellenére a napot egy 51 másodperces előnnyel zártuk, hiszen az ellenfeleink mindegyike valamekkora büntetést szedett össze a pályabejárás során. Éjjel azonban jött a feketeleves. Az etapidőket ugyanis ez úton máshogy számolta el a versenybizottság, és ahelyett, hogy mindenki ugyanazt az időt kapta volna, súlyozták, és az előnyünkből rögtön 9,5 másodperces hátrány lett.
Sokszor hangsúlyoztam már, hogy engem az időeredmények tényleg nem érdekelnek, de ezt a kalkulációt azért nem hagyhattam szó nélkül. Még azon is elgondolkodtam, hogy vasárnap nem állok rajthoz – mennyivel jobban jártam volna… A bajról mit sem sejtve indultunk neki az utolsó felvonásnak. Az aznapi első szakasz csúszós aszfaltján nagyon óvatosan, de átbotorkáltunk. Majd jött a mumus, a Fony-Regéc-Óhuta gyorsasági, ahol anno igazán összetörtem a kocsimat. A szakasz tele van tiltós részekkel, s ebből az egyik után úgy döntött a Z4, hogy nem akar annyit forogni, mint amennyit kellene. Nem értettük, mi állhat a dráma hátterében, a műszerek végig a tökéletes értéket mutatták, aztán elkezdett darálni a motor, és tudtuk, hogy csak idő kérdése a vége. Úgy döntöttünk, hogy addig megyünk vele, ameddig csak lehet, nem akartunk az erdő szélén, a hidegben várni a felmentő sereget. A diagnosztika alapján életében először nyugvócsapágyas lett az autó, és ez okozta a technika megállását. Mindezt mi a prológon történtekre tudjuk visszavezetni, hogy ott kinyírtuk a kocsit, onnantól kezdve pedig elindult a visszaszámlálás.
Ezek után helyre kell tennem magamban a dolgokat, hogyan akarom tovább folytatni a versenyzést a BMW Z4-gyel. Ami biztos, hogy darabjaira fogom szétszedni a kocsit, hogy nyomokat keressünk erre a technikai hibára, aztán meglátjuk, mi lesz a sorsa. Így egyelőre még a következő versenyben sem tudok gondolkodni.
Partnereinknek köszönjük az együttműködést!
Sajtófőnök: Horváth Judit – sajto.langilovagok@gmail.com
