„Ha naponta csak egyetlen mesét olvasol gyermekednek, az ötödik születésnapjáig 1825 mesét fogsz elolvasni neki. Minden szó számít. Minden mese számít.” A fent idézett szöveg a Facebookon terjed, s amint elolvastam az alábbi történet jutott eszembe.
Kislányunk rossz alvó volt pici korában, így esténként véget nem érő meséléssel próbáltuk álomba imádkozni. A tesója már az első mesénél az igazak álmát aludta, de Ő csak egyre követelte a következőt és a következőt. Ő nem fáradt, Én igen. Örömmel fedeztem fel a könyvesboltban a „Minden napra egy mese” című könyvet, – ma is megvan még – no gondoltam, ezzel megoldjuk az esti végtelen mesélés gondját.
Néhány estén keresztül sikerült is elhitetnem pici lányommal, hogy minden napra csak egy mese jut, mert ha többet olvasunk elfogynak a mesék, s nem futja majd egész évben, hiszen csak 365 mese van a könyvben.
Néhány nap után aztán rám emelte ragyogó tekintetét, mosolyra húzta huncut pofikáját, s a következőt mondta: Jó-jó, ebből elfogy, de a többiből nem, – s kis kezével a könyvespolcra mutatott, ahol valóban számos meséskönyv sorakozott…
Így már aznap este újra elmerültünk a mesefolyamok óceánjában.
OBE
