Lángi Attila – Schmidt Ádám, BMW E86 Z4 M
Nehézkesen indult, de végül problémamentesen fejeződött be a Székesfehérvár-Veszprém Rally Lángi Attila számára. A BMW Z4 sofőrje és régi-új alkalmi navigátora, Schmidt Ádám most is jól kooperáltak, így egészen az ORC 2WD+ kategória 3. helyéig lépdeltek előre. De a legnagyobb örömet mégsem a kupák nyújtották Lángi számára, hanem a kislánya, Emília.
Lángi Attila: Nem indult könnyen a versenyhétvégénk, hiszen például most csak egy megfogyatkozott szervizcsapat segítette a munkánkat, a teszt miatt az egész időtervünk meghiúsult, illetve a pályabejáró autónk is lekotlott. Arról nem is beszélve, hogy a versenyautónk a gépátvétel előtt 40 perccel érkezett a helyszínre, így kicsit kapkodósra sikerült a felkészülés és az itinerünk sem lett a legpontosabb. Fejben így egy kicsit szétestünk, de próbáltuk összeszedni magunkat a rajtig.
Már rögtön a verseny elején kiderült, hogy rossz volt a gumiválasztásunk, ami abban merült ki, hogy míg keménységre rendben lettek voltak az abroncsok, addig forgásirány tekintetében nem stimmeltek. A balos került fel jobb oldalra, a jobbos pedig balra… A helyzetet pedig tovább bonyolította, amikor minderre még egy defektet is kaptunk. Az esti prológ is érdekesre sikerült, ugyanis hol eltűnt, hol pedig visszatért az erő a Z4-be, amit nem is igazán tudtam hova tenni. A szombatot így nyögve-nyelősen teljesítettük, és nagy reményekkel vártuk a másnapi menetelést.
A vasárnapi szakaszok közül a hegyesdi nagyon nem nyerte el a tetszésemet, a másik kettőn viszont élvezetes volt az autózás. Különösen a Kislőtéren, hiszen ott ráadásul rengeteg néző is kint volt a pálya szélén, ami pluszban motivált minket. Újra rájöttem, hogy mennyire doppingolnak a szurkolók, hogy elsősorban miattuk szoktam színezni a kocsikázást, miközben én is csak akkor érzem igazán jól magamat, ha kicsit megspékelve teljesítjük az adott szakaszokat. Úgy is jöttünk le a kislőtéri gyorsról, hogy hatalmasakat nevettünk, pedig egy ilyen hosszú, 20 kilométeres gyors nagyon ki tud venni az emberből. Az idővel nem is törődtünk, csak a feeling számított.
Arról nem is beszélve, hogy a kislányom, Emília állítólag úgy szurkolt nekünk a prológon, hogy a két kezét ökölbe szorította, rázta őket, és közben kiabált, hogy „apa-apa!”. A végén pedig azért sírt, hogy milyen jól mentünk. Nekem már az is felemelő érzés volt, ahogyan elmesélték… Hihetetlen dolog, hogy így tudja ez a kicsi lány, hogy hol van, miről van szó, és így szurkol nekünk. Az édesanyjával így már be is jelentkeztek a következő versenyünkre, úgyhogy lesz majd a folytatásban is egy kabalababám.
Ennyit mindenképp adott ez a Székesfehérvár-Veszprém Rally, valamint kupát is a 2WD+ kategória 3. helyéért, de az előbbi most többet ér számomra. Folytatás következik augusztus 27-28-án, a Vértes Rallyn!
Partnereinknek köszönjük az együttműködést!
