Amikor valaki attól teszi függővé egy tudományos ismeret befogadását, hogy honnan származik, s világnézeti alapon válogat nyugati és keleti tudás között, azt kockáztatja, hogy elszáll felette az idő, ő pedig megmarad magának.
Egyoldalúságával különösen nagy kárt tud okozni az ilyen, ha az ország élére kerül. Politikai előítélet tárgyává tenni egy olyan egyetem befogadását, amely világszínvonalú ismereteket nyújthat magyarnak és külföldinek, arra utal, hogy van, aki még hazánk fejlődése árán is kész érvényt szerezni külső támogatást élvező hatalmi céljainak. Mi felelőtlennek tartjuk ezt a magatartást! Nekünk a kapcsolatok építéséhez, nem pedig rombolásához fűződik érdekünk! Kínától, e hatalmas nép tudásától nem elzárkóznunk kell, hanem akarni, hogy megossza velünk! Olyan jól állnánk az egyetemes ismeretekkel, hogy másokéra már nem is volna szükség? Extra Hungariam non est vita, legfeljebb Nyugaton? Vagy netán’ féltenék a Nyugatot a Kelet tudásától? Mi köze ennek felvilágosultsághoz és józanészhez, szellemi gyarapodás akarásához? Meg akarnák mondani, melyik tudományos ismeret elsajátításához van joga az embernek, és melyikhez nincs? A kínai tudomány, kultúra nem szegényít, hanem gazdagít bennünket! Ezért a Magyar Békekör a Fudan egyetem befogadásának híve. Örülnünk kell mindenkinek, aki nemcsak pénzért segít a koponyák kiművelésében, hanem azért is, mert tudja, hogy közös jövőt csak közös tudásra lehet építeni. Különben szellemi sötétség.