A napokban több médiafelületen napvilágot látott az elképzelés, miszerint a felnevelt gyermekek számától is függjön a nyugdíj összege.
Ez az ötlet jelenleg ellentmondana a törvényeknek, köztük az Alaptörvénynek és a Nyugdíj törvénynek is. Bár az ötlet szándéka látszólag igazságos, ugyanakkor ellentmondásoktól terhes, sőt bevezetése után csak több évtized múlva lenne, ha egyáltalán lenne hatása.
Az Alaptörvény XIX: cikkelyének 4-es bekezdése leszögezi:
„Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.”
A 40. cikkely még pontosítja a jogalkotók szándékát.
„A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.”
Tehát, ha nem akarjuk elfogadni, – márpedig nem akarjuk a visszamenő hatályú jogalkotást – akkor az említett elképzelést, csak a törvény megszavazása után lehetne alkalmazni. Vagyis csak azokra az emberekre, akiknek az első gyermekük a verdikt kihirdetése után születne meg. Mire ez a korosztály nyugdíjba menne, eltelhet körülbelül 30-40-50 év. Tud valaki olyat, ami ilyen hosszú ideig idehaza stabilan működött? Vajon hányadik kormányváltás lesz addigra?
Ezen felül a javaslat, miközben próbálna orvosolni egy társadalmi problémát, jóval többet generálna, az ellentmondásokról nem is beszélve.
Kétségtelen, hogy a demográfiai helyzet nem alakul jól idehaza, kevés a születésszám, elöregszik a társadalom. Aligha hihető, hogy egy sok évtized múlva esedékes, várhatóan valamivel nagyobb nyugdíj egyáltalán sarkallna valakit a gyermekvállalásra, ha egyébként nem érezne rá késztetést. Miközben el kell ismerni, hogy a gyermekek vállalása, felnevelése komoly és néha kissé (vagy nagyon) megterhelő feladat, egy csomó kérdés is felmerülne a javaslat elfogadása esetén.
Mi lesz azokkal, akiknek biológiai vagy egészségi okok miatt nem lehet utóda?
Mi van akkor, ha felnevelt és az állam segítségével felsőfokú tanulmányokat végzett gyermek, külföldre vándorol?
Válás esetén melyik szülő lesz jogosult a nagyobb nyugdíjra? Ebben az esetben ne vágja rá senki, hogy akinél maradt a gyermek, mert a megszületéséhez mind a két szülő kellett.
Lehetne tovább sorolni a javaslat által generált problémákat és ellentmondásokat. Azonban már számtalanszor hallottuk, hogy ketyeg a nyugdíj-bomba. Ezt senki nem vonja kétségbe, viszont képletesen szólva a bomba hatástalanításához, nem egy ilyen hosszú-távú elképzelés lehet a megoldás. A javaslat azon része, hogy akinek nincs felnevelt gyermeke, az csak később mehessen nyugdíjba, szintén az alkotmányba ütközne, mert 65 év felett már idősek az emberek és ritka köztük az egészséges, márpedig a nyugdíj az időskori létbiztonságot szolgálja.
Egyébként is a mai nyugdíj-rendszernek az a fő hibája, hogy rendkívül aránytalan. a 28500 forintos nyugdíjminimum már 10 éve sem fedezte a legminimálisabb megélhetést. A fűnyíró elv alapú egységes, százalékos emelések, még inkább nagyítják az elégtelenséget. Első lépésben a legalacsonyabb nyugdíjakat fel kellene jelentősen emelni. A továbbiakban pedig fix összeggel javítani a nyugellátásokat. Például egy 500 ezer forintos nyugdíj 3,5%-os emelése 16.500 forint, az egyébként is jól élő személy kap egy jelentős emelést, ami a mindennapjait nem javítja olyan mértékben, mint amennyire ugyanez a 3,5 %-os emelés egy 68 ezer forintos nyugdíjasnak hiányzik, hiszen ő csak 238 forintot emelést kap, miközben az élelmiszerekre és az orvosságokra ugyanúgy szűksége lenne. Ezt a példát csak azért hozom fel, mert az Alaptörvény szellemében elsősorban mindenkinek az időskori létbiztonságát kellene garantálni és nem arra koncentrálni, hogy egyre táguljanak az idősellátás különbségei. Ezért ma aligha lehet elfogadni a gyermek számot is figyelembe vevő nyugdíjszámítást.
Kertész Z István
