Egy család története mutatja meg, hogy az autizmus nem csapás, hanem lehetőség
Világszerte tízmilliókat érint, minden századik ember küzd autizmus spektrumzavarral – tehát biztosan az olvasó is ismer legalább egy ilyen embert. Miközben a világjárvány alatt kevesebb alkalmunk van megemlékezni április 2-án az Autizmus Világnapjáról, különleges, saját családjáról szóló könyvével szeretné felhívni a figyelmet az autizmussal élőkre Lohonyai Dóra. A kötetben az első két gyermek elbeszélése által belepillanthatunk az autisták nézőpontjába, a harmadik gyermek monológja pedig rávilágít, milyen az élet két autista testvéreként, egyedül nem autista gyermekként, kisebbségben.
Az ENSZ 2007-es határozata óta nemzetközileg április 2-án tartják az Autizmus Világnapját. A cél, hogy ezen a napon a figyelem az autizmusra, az autizmussal élők hétköznapjaira irányuljon, segítve ezzel a megértést, elfogadást. Nem véletlen, hogy erre a napra időzítette második könyvének hivatalos megjelenését Lohonyai Dóra.
A ’Csapások és szárnycsapások – Tizenhárom év az autizmus hullámain’ című könyv egy édesanyának és három gyermekének első 13 évéről szól az autizmussal. Őszinte, igaz történet arról, hogyan várták a gyermekeiket, hogyan derült ki, hogy autisták, és hogyan tanultak meg együtt élni ezzel. Egy személyes történet belső átalakulásról, emberi kételyekről, fájdalomról és megoldáskeresésről. Egyben két autista gyermek nézőpontja, amely révén egy picit megismerhetjük az autizmust. És végül egy kistesó ösvénye, akinek bár nehéz feladat adatott, mégis óriási lehetőség is egyben.
„Azt gondolom, nem elvárható az emberektől, hogy együttérezzenek valamivel, amit nem ismernek, amiről tudomásuk sincs. Sajnos most a covid miatt kevés az esemény az Autizmus Világnapján, ezért is szerettem volna április elejére időzíteni a második könyvem megjelenését. A cél egyértelműen, hogy felhívjuk a figyelmet erre az egyre terjedő, rejtélyes jelenségre, melyre még nincs megoldás” – kezdte Lohonyai Dóra.
„Furcsák és neveletlenek a gyerekei?”
A ’Karmaváltás, Fél év Indiában egyedül három gyerekkel és az autizmussal’ című sikerkönyv szerzőjének második könyve naplóregény formájában íródott, amelynek különlegessége, hogy felváltva szólaltatja meg az anyát és a három gyermeket. Az első két gyermek elbeszélése által belepillanthatunk az autisták nézőpontjába, a harmadik gyermek monológja pedig rávilágít, milyen az élet két autista testvéreként, egyedül nem autista gyermekként, kisebbségben. Az édesanya tollából kiderül, min ment keresztül ő maga. Mint mondja, sokat habozott azon, közkinccsé tegye-e a család történetét.
„Évekig haboztam, mert úgy éreztem, nem akarom az életünket kiteregetni. Aztán a Karmaváltás c. könyvem hozta a fordulatot, mely eleinte egy blognak indult családtagoknak és barátoknak. És amikor futótűzként terjedt a blog minden hirdetés nélkül, ott jöttem rá, hogy az embereket érdekelheti a mi történetünk. A szokásos megvetés (’furcsák a gyerekei’, ’neveletlenek’) és ítélkezés helyett együttérzést kaptam, kaptunk. És rájöttem, azáltal hogy nyíltan felvállalom magunkat, a történetünket, nem kibeszélem magunkat, hanem segítek a gyerekeimnek és az egyre nagyobb számban születő autistáknak a hosszú távú társadalmi beilleszkedésben, abban, hogy az emberek jobban elfogadják a másságukat” – mondta Lohonyai Dóra.
A szerző fontosnak tartotta, hogy a könyv egyedi szemszöget nyújtson abban a tekintetben is, hogy az autizmust – ami bár ma még nyilvánvaló nehézség – nem problémaként mutatja be, hanem a fejlődés és tanulás lehetőségeként, amelyből sokak erőt meríthetnek. Hangvétele pozitív és előre tekintő, néhol humoros. Mivel az író az autizmusra lehetőségként tekint, megmutatja, hogyan lehet nehezített pályán is megtalálni a boldogságot a nézőpontváltáson és a hálán keresztül.
„A könyvet mindenkinek ajánlom, de elsősorban az autizmusban nem érintett embereknek. Szeretném, hogy a világ megértse, milyen bonyolult is az autizmus, mert minden eset más és mert már majdnem századik ember autista és nincs testi tünete, tehát elsőre nem látszik miért viselkedik annyira másként, gyakran polgárpukkasztó módon” – tette hozzá Lohonyai Dóra, aki úgy véli, minden, ami történik velünk, okkal történik és egy lehetőség a tanulásra.
