Az újságíró, szerkesztő-riporter csaknem öt évtizede van a pályán. Ma is aktív, a Csillagpont Rádió szerkesztő-riportereként végzi azt, amit a legjobban szeret: beszélget emberekkel.
Veres Pál és Monos Márta. Fotó: Juhász Ákos
Monos Márta lett az Év Újságírója. A rangos elismerést Veres Pál polgármester személyesen adta át március 15-én, a szabad sajtó napján. A világjárvány miatt rövid, és rendkívül szűk körű eseményen elhangzott: Monos Márta csaknem 50 éve dolgozik a médiában újságíróként, szerkesztő-riporterként és műsorvezetőként.
Tizenhét évig az Észak-Magyarország megyei napilapnál, egy évig a Miskolc Városi Televíziónál, huszonhárom évig pedig a Magyar Rádiónál tevékenykedett. Kilenc éve a Csillagpont Rádióban dolgozik. Munkája során számos elismerésben és kitüntetésben részesült. Mint mondta, a díj meglepetés volt számára.
Felemelő érzés
– Miskolc város elismerését megkapni igen felemelő és nagyon-nagyon jó érzés. Megmondom őszintén, teljesen váratlanul is ért, éppen munka közben voltam, mikor megcsörrent a telefon, a vonal másik végén Veres Pál polgármester mutatkozott be, aki elmondta nekem, hogy pályafutásom, munkásságom, meg a mostani munkám alapján úgy döntöttek, hogy 2021-ben én leszek az év újságírója vagy riportere, mert ez talán helyesebb jelen esetben. Nagyon furcsa itt állni a mikrofon másik oldalán, ez az „akasztják a hóhért” tipikus esete – mondta Monos Márta.
A szerkesztő-riporter lapunknak úgy fogalmazott, riportalanyaira mindig nagyon nagyra tartotta, mint ahogyan nagyra tartja most is: szeret beszélgetni.
– Csak akkor tud az ember igazán őszinte kérdéseket feltenni, ha figyel arra, mint mond a másik. Ahhoz pedig kell, hogy érdekelje a riportert a riportalany mondanivalója. Számomra ezzel sosem volt gond, hiszen mindig azt vallottam, hogy minden egyes beszélgetésből lehet tanulni. Én abból is tudtam tanulni, mikor a Diósgyőri Gépgyár esztergályosával beszélgettem, de abból is, amikor egy miniszterrel, vagy államtitkárral – jelentette ki.
Ma is boldoggá teszi a munkája
A minap.hu érdeklődésére elmondta, öt évtized számtalan riportjaiból, interjúiból meglehetőségen nehéz kiemelni egyet.”Ha mégis meg kell tennem, akkor azt mondanám: nagyon büszke vagyok, hogy annak idején a Magyar Rádió regionális stúdiójának munkatársaként G. Tóth Ferenccel közösen kérdezhettem Göncz Árpád néhai köztársasági elnököt, és büszke vagyok arra is, hogy többször is beszélgethettem Habsburg Ottóval. De ugyanilyen értékes beszélgetés volt az is, amit Mezőszemerén készíthettem el egy idős bácsival, aki megszólalásig olyan volt, mint a nagyapám, aki már nem élt. Minden újságíró ismeri az érzést, amikor interjú közben beleborzongsz a hallottakba, mert annyira mély gondolatokkal találkozol, olyan jó hatást gyakorol rád” – hangsúlyozta a szerkesztő-riporter.
Monos Márta elmondása szerint a munkája során szerzett élmények a mai napig is feltöltik. „Amikor a regionális stúdiót megszüntették, negyvenéves munkaviszony után lehetőségem volt nyugdíjba menni, amivel akkor éltem, gyakorlatilag nyugdíjba menekültem. Viszont csak néhány hónap telt el, és lehetőséget kaptam a Csillagpont Rádiónál, amitől nagyon boldog voltam, hiszen én a Magyar Rádiónál is főként egészségügyi témákkal foglalkoztam. Én tényleg nem azért dolgozom mai napig mert nincs más elképzelésem a jövőről, hanem mert boldog vagyok attól, hogy megadatik nekem, hogy ugyanazt a munkát végezhetem, amit akkor, amikor még a szó igazi értelmében aktív voltam” – zárta a riporter.
Monos Márta önéletrajza
Miskolcon született, itt is végezte el az általános és a középiskolai tanulmányait. Felsőfokú végzettségei (Debreceni Tanítóképző Főiskola – népművelő-könyvtáros diploma, MÚOSZ – újságírói képesítés) megszerzésével párhuzamosan kezdte el pályáját az újságírás területén: először gyakornokként 1970-ben a Borsodi Bányász üzemi lapnál, majd belpolitikai újságíró lett az Észak-Magyarország megyei napilapnál. Az ott töltött 17 év után egy évig a Miskolc Városi Televíziónál, majd 23 évig a Magyar Rádiónál (Észak-Magyarországi Regionális Stúdiójában) szerkesztő-riportereként dolgozott. Ennek megszüntetése után, került a Csillagpont Rádióhoz, ahol jelenleg is dolgozik, lassan már kilencedik éve.
Két alkalom vehette át a Magyar Rádió Nívódíját, ugyancsak kétszer részesült Az Év Rádiósa kitüntetésben a regionális stúdióban. Megkapta a Semmelweis Ignác Emlékplakettet és a Magyar Orvosi Kamara Média Díját. Néhány éve az Év Rádiósa lett a Csillagpont Rádiónál is.
Munkája során többször kapott oklevelet különféle civil-szervezetektől, (legutóbb 2020-ban a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért tisztelte meg ezzel), számos alkalommal kérték fel szakmai programok, egészségügyi konferenciák, találkozók, rendezvények műsorvezetésére. Több éven át oktatta középiskolásoknak a médiaismeretet egy miskolci gimnáziumban.
2005-ben egy sikeres pályázatnak köszönhetően a bányászati hagyományokról készített egy – akkor a maga nemében egyedülinek mondható – kiadványt, amely képben-szövegben, és nem utolsó sorban hanganyagokban állít emléket egy megszűnt, gyönyörű szakmának, az északi szénmedence mélyművelésű bányászatának.
Forrás:minap.hu
