Figyeljünk oda az egyik legfontosabb szervünkre, a gerincünkre!
Az egyik legfontosabb szervünkre, a gerincünkre nem figyelünk eléggé, legfeljebb, ha már nagy fájdalmat okoz, akkor kérünk orvosi segítséget, mondja hírportálunknak Dr. Kopniczky Zsolt PhD egyetemi docens, az Újszent János kórház Idegsebészeti Osztályának vezetőorvosa.
A főorvossal arról beszélgetünk, hogy nagyon sokan érintettek a különböző gerincbetegségekben, a többség viszont csak akkor kezd a problémára ráeszmélni, amikor a fájdalmak már jelentkeznek.
Nagyjából meg lehet saccolni, hogy a hazai lakosság mekkora hányada érintett a gerincbántalmakban?
Nagyon nehéz bármiféle statisztikát felállítani, de azért, ha itt a kórház előtt most megállítanánk néhány húsz éven felüli fiatalt és behoznánk őket megröntgenezni, akkor becslésem szerint legalább a felénél találnánk valami rendellenességet a képeken.
Ez óriási szám, mert nem az idősebb korosztályt említette!
Igen, ez azért is megdöbbentően elkeserítő adat, mert a korunk előrehaladtával a gerinc is korosodik, kevésbé lesz – hétköznapi nyelvezett szerint – fitt. Azonban ki kell emelnem, hogy ez egy nagy általánosságban körülhatárolt megállapítás, mert egyénenként rendkívül változóak lehetnek a gerinc problémái. Van, akinek egész életében megfelelő marad ez a szerve, míg másnál súlyos problémák alakulnak ki, akár már születésétől kezdve. A genetikának is alapvető szerepe van ebben.
Mit tehet egy ember, hogy a lehető legjobban óvja a gerincét?
Eltekintve a balesetektől, amelyek súlyos akut problémákat okoznak, mindenki tehet valamit a gerince érdekében. Azoknak, akiknek éppen nincs panaszuk, legalább néhány dolgot érdemes megfogadniuk! Bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy az iskolában rászóltak a tanárok, hogy görbén ül. A helyes testtartás talán az egyik legmegfelelőbb módja a gerincünk védelmének. Például, ha valaki csak néhány centiméterrel görbíti vagy dönti a kelleténél előrébb vagy hátrább a testét, máris olyan erők keletkeznek a törzsben s persze a gerincben, amelyek előbb fájdalmat, később pedig ferdülést okoznak. Mint szinte minden betegségnél, itt is az elhízás a testtartás zavarát súlyosbítja. Ezért azt mondjuk, hogy a helyes testtartás talán a legfontosabb.
Az emberek dolgoznak, cipekednek, sportolnak, mozognak, nem egy helyben állnak, hogyan tudnának így megfelelően vigyázni a gerincükre?
Valóban nem egyszerű, sőt a fő baj abból indul ki, hogy a gerincoszlopot az ember a törzsfejlődésből „örökölte”, nem igazán a felegyenesedett járásra találták ki. Szívesebben úszna, kúszna, lógna, és folyamatosan mozogna, míg mi sokat ülünk, állunk, görnyedünk. Azaz a terhelés a gerincünkön lényegesen megnőtt. Ha az embert egy géphez hasonlítanánk, akkor azt mondhatnánk, hogy nem eléggé csereszabatos a gerince. A jó hír, hogy odafigyelhetünk, karbantarthatjuk a mozgásszerveinket, de ehhez tudatosság kell.
Az előbbiekben említette, hogy már fiatalkorban sincs mindenkinek tökéletes állapotban a gerince. Akkor tömegeknek lesznek később problémái?
Talán úgy fogalmaznék, hogy sokaknak, akik közül nem feltétlenül mindenkiben tudatosul ez a baj. Ma Magyarországon is jóval hosszabb az átlagéletkor, mint amennyit egy átlagos emberi gerinc épségben kibír. Talán azért is van olyan sok betegünk. Még a fiatalabbak között is közismert az isiász és a lumbágó kifejezés, szinte mindenkit elér előbb vagy utóbb. Mint már említettem, az egyén korának előrehaladtával nő a gerincrendellenességek kialakulásának az esélye, egyszóval a gerincünk az egyik leggyorsabban öregedő szervünk.
Az átlagember hosszabb ideig él, mint amit a gerinc általában elvisel. A gerinc a mozgásszervünk „oszlopa”, ami nagyon is ki van téve kopásnak, sőt komolyabb sérülésnek is.
Mit tehetünk mégis, hogy minél inkább megóvjuk a gerincünket?
Sajnos a minden napi életben viszonylag sokat ülünk, állunk egy helyben, ami nem jó, de ha a munkánk erre kényszerít, akkor sporttal, mozgással sokat javíthatunk a teherbíró képességén. Rögtön hozzá teszem, hogy a sport esetén nem a versenyzésre gondolok, hanem olyan mozgásokra, amelyek élettanilag is jólesnek a szervezetünknek és nem hajszolja testünket túlzásokba, fölösleges erőfeszítésekbe, amelyek a gerinc állékonyságát már egyáltalán nem javítják, hanem egyértelműen rontják. Inkább a könnyű fizikai aktivitást ajánlanám. Lehet úszni, kirándulni, nagyokat sétálni – lehetőleg természetes környezetben.Egyszóval az életmód szerinti sport jótékony hatására hívnám fel a figyelmet. Meglepő, de jó hatással lehet a néptánc is, ahol kihúzzák magukat az emberek, úgy mozognak. Továbbá a megfelelő étkezés, a D vitamin képződést elősegítő napfürdő, vagy, ha az nem lehetséges, akkor a vitaminok időszakos szedése ajánlott.
Ha valaki komolyan veszi ezeket a tapasztalatokat és tanácsokat, akkor semmi baj nem érheti a gerincét?
Sajnos ezt nem ígérhetem, mert, mint már említettem, minden embernél más és más a helyzet, de a fentiek megfogadása mindenképpen fenntarthatja a fittséget és megelőzi a panaszokat, ártalmakat.
Mikor kerülnek az orvosok képbe, Önnek mi a tapasztalata?
Leggyakrabban a fájdalom az, ami hozzánk, illetve szakemberekhez hajtja a pácienst.
Rögtön műtét?
Nem, azért általában nem ez az első lehetséges lépés. A műtét csak az indokolt, idegrendszeri ártalmakkal fenyegető esetekben javasolt. Igen fontos, hogy a gerincbántalmakkal többféle orvosszakma foglalkozik: reumatológusok, neurológusok, idegsebészek, sőt a gyógytornászok is jelentős segítséget jelenthetnek. Akinek panasza van, az először forduljon orvoshoz kivizsgálásra! Ne a szomszédtól, a baráttól kérjen segítséget. A kivizsgálással szűkíteni lehet a felmerülő problémák forrását, és aszerint meghatározni a gyógyítás menetét. A műtéteket csak a legvégső esetben javasoljuk, de csak a jól előkészített és végrehajtott beavatkozások oldhatják meg a problémát. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy amikor valakinek gerinc problémája van, az kisugározhat – lábba, combba, karba – és maga a páciens sem tudja, hogy a gerince okozza mindezt. Ráadásul, ha valakinek lumbágója, isiásza van, akkor még a mozgása is nagyon korlátozódik, amivel egyenes arányban az életminősége is hihetetlen mértékben romlik.
És a gyógytorna hol helyezkedik el a rehabilitáció sorában?
A gyógytorna lehet a beteg felépülésének folyamatában az a lépés, ami visszasegíti az aktív életbe, például egy gerincműtét után és képezheti magát a kezelést is. A McKenzie – féle gyógytorna lehet például hatásos, de csak megfelelő szakemberrel. Nem véletlen, hogy ezt a gyógytornászok mesterképzésen tanulják.
Végezetül valami személyes?
Az egyetemi évekkel együtt csaknem 40 évet töltöttem Szegeden, bár eredetileg budapesti vagyok. Most, hogy ismét a fővárosban élek és itt a munkahelyem ablakain kitekintve nagy örömömre mindenfelé hegyeket látok, arra bíztatok mindenkit, aki teheti, menjen ki a természetbe. Nem feltétlenül teljesítmény-túrára: Egy kényelmes hátizsákkal tegyen minél gyakrabban egy közepes kirándulást, sétát családjával vagy barátaival. Teste és lelke egyaránt az egészség örömét érzi majd.
Köszönjük a beszélgetést!
Kertész Z István
