Sokan meg sem jelennek az előre megbeszélt állásinterjún, vagy az utolsó pillanatban gondolják meg magukat és mondják le a munkát. A HR-szakértő szerint 100 interjúalanyból csupán maximum 5 az, aki úgy áll be dolgozni, hogy hosszabb távon ott is marad a munkahelyén.
A munkaadók abban bíztak, hogy a Covid-járvány miatti elengedések javítanak majd a 3-4 éve egyre romló tendencián, ugyanis egyre többen veszik félvállról az új munka lehetőségével kapcsolatos kötelezettségüket. De tévedniük kellett, a járvány nem javított, egyes esetekben még rontott is a helyzeten. A szakértőknek egyelőre még azt sem sikerült kideríteniük, hogy mi váltja ki a sokszor felelőtlen magaviseletet a munkavállalókból.
„Elsősorban a fizikai munkakörök esetén figyelhető meg ez a problémakör. Nem igazán látják, vagy nem akarják látni, hogy mennyi munka, idő és pénz van abban a kiválasztási folyamatban, aminek ő a részese. Van hirdetési költség, vannak munkatársak, akik kezelik a jelentkezéseket, rendszerek, amik biztosítják a GDPR követelményrendszerének való megfelelést, anyagköltség (munkaruha, védőeszközök), orvosi alkalmassági vizsgálat díja, utazási bérlet megvásárlása előre és még sorolhatnánk. Ezek összességében félmilliós költséget is jelenthetnek egyetlen munkavállaló esetén, aki végül nem lép be” – magyarázta Szilágyi-Bécsi Tímea, az INT-Solution Üzleti Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője.
A szakember szerint a felelősségvállalás alacsony szintje figyelhető meg, ugyanis vannak olyan esetek, hogy a munkaszerződés aláírása ellenére a munkavállaló nem jelenik meg már rögtön az első napján. A munkaerő-közvetítő cégek és a vállalatok HR-osztályai sem nézik jó szemmel az ilyen magatartást.
„Nagyon kellemetlen, amikor a beígért létszám nem áll rendelkezésre. Legyen szó a belső HR-ről a termelés felé, vagy egy külső szolgáltatóról a partner felé. Ilyenkor megdőlnek a termelési tervek, váratlanul kiírják a túlórát a jelenlévőknek, ami szintén nem jól veszi ki magát, hiszen a családi tervekbe szól bele. Amikor valaki eltűnik az ígérete ellenére, akkor ez nemcsak róla szól, hanem következményekkel jár egy termelési feladatra, mások családi életére is” – mesélte tapasztalatait Szilágyi-Bécsi Tímea, hozzátéve, hogy ez bosszúságot okoz, emellett létszámokkal, erőforrásokkal és költségekkel kell számolni, s kalkulálni kell a statisztika mutatta számokkal. Ezzel a problémával számolva akár ötször annyi jelöltet kell toborozni, mint amire valójában szükség van, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő létszám.
A szakember azt látná megoldásnak, ha mindenki felelősséggel pályázna egy meghirdetett munkára. „Fontos lenne, hogy amikor valaki beadja a jelentkezését valahova, akkor végiggondolja, hogy valóban akarja-e ezt az állást. Ha pedig igent mondott, akkor tartsa a szavát, még akkor is, ha közben valami más bejött a képbe. A magasabb szintű felelősségvállalás lenne a megoldás.”
