Egyetlen egyház sem rótta le kegyeletét a fagyhalál áldozatainak tiszteletére rendezett hétfő esti megemlékezésen a Szent István bazilika előtt – jelentette a Magyar Szociális Fórum.
Az egybegyűltek előtt mondott beszédében Simó Endre feltette a kérdést, vajon mit jelent az egyháznak a Szentírásban szereplő felebaráti szeretet, a beteg gyógyítása és hogy oszd meg a kenyeredet másokkal. Túlzott igény volna elvárni, hogy kijöjjön egy pap ebből a csodálatos épületből, és szolidaritást vállaljon az áldozatokkal? – kérdezte.
A Minden Ember Számít Egyesület, a Magyar Szociális Fórum és az Új Alternatíva Párt közös rendezvényén egyetlen beszéd hangzott el. Simó Endre mondta:
„Azért jöttünk össze, hogy lerójuk kegyeletünket e jelképes sírnál azoknak az embertársainknak az emléke előtt, akik megfagytak.
Évről-évre eljövünk ehhez a sírhoz, gyertyát gyújtunk, lélekben szolidaritást vállalunk elhunyt felebarátainkkal, s előre tudjuk, hogy jövőre megint itt kell majd lennünk, mert ez a borzalom tovább tart. És nem azért, mintha valamiféle sorscsapásról volna szó, hisz’ hideg régen is volt, mégsem fagytak meg tömegével, hanem azért, mert a rendszernek, amelybe belekényszerítettek minket, ennyit ér a szegény ember élete. „Akinek nincs semmije, az annyít is ér” – mondta ki 10 évvel ezelőtt regnáló rendszerünk egyik illusztris vezetője. Sosem fogjuk elfelejteni őszinteségét!
De azért ne kenjünk mindent a rendszerre! Mert hiszen a rendszert is emberek irányítják. Miféle emberek azok, akik ezt megtűrik? Mi köze van az EMBER jelzőhöz annak, aki brilliánssal ékesített 50 milliós karórával tetszeleg, míg a kilakoltatott megfagy az utcán?! Mi köze az ember jelzőhöz annak, aki azzal kérkedik, hogy 100 millióval értékesebb villát mondhat a magáénak, mint vetélytársa, miközben tíz és tízezreknek nincs hol lakniuk?! Annak, aki közpénzből milliárdossá teszi kebelbarátját és családját, miközben másoknak nincs mivel fűteniük, és kihűlnek?!
Tudják, sokfelé jártam a világban. Csupa olyan országban, melynek rendszere azonos volt a miénkével, de sehol sem tapasztaltam olyan megvetést az elesettekkel szemben, mint idehaza! Van ebben a honi elitben valami, amit nehéz, nagyon nehéz, lehetetlen emberinek nevezni.
Szabadulni kell ettől az alávaló fajtától, mielőtt emberellenes cinizmusával, életellenes hatalmi mániájával, pénzéhségével azokat is megfertőzné, akik még egészségesek!
Nincs elég könny annak a közel 9 ezer embernek az életéért, akit a rendszerváltás óta magával ragadott a fagyhalál! Csupán az idén 104-nél tartunk! Sír a lelkünk öregért és fiatalért, asszonyért és gyermekért, utcára tett családokért, mindenükből kiforgatott és sorsukra hagyott embertársainkért. Emma néniért, a mindkét lábára amputált 71 éves asszonyért, akit kerekesszékén kitoltak a fagyba.
Barátaim! Hajtsunk fejet e jelképes sírnál!
Maradjunk emberek, és tegyünk azért, hogy hazánk ne veszítse el legdrágább kincsét: az emberszeretetet.”
