„Az öngyilkos nem akar meghalni, csak nem tud így élni”1
A depresszió orvosi értelemben vett betegség, melynek legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság. A nem kezelt súlyos major depressziós betegek 15-19%-a önkezével vet véget az életének, az öngyilkosságot elkövetők 65-80%-a szenved a depresszióban.1
Depresszióról abban az esetben beszélünk, ha az alább felsorolt kilenc tünet közül legalább öt több mint két héten keresztül észlelhető a betegnél. Nyomott, szomorú hangulat; az érdeklődés csökkenése vagy teljes elvesztése; jelentős testsúlycsökkenés esetleg fokozott étvágy (az esetek 10-15%-ban)6; alvászavar; nyugtalanság vagy gátoltság; folyamatos fáradtságérzet; érdektelenség; lecsökkent koncentrációs- és döntési képesség valamint öngyilkossági gondolatok. A tünetek többnyire hetek, de akár 1-2 nap alatt is kialakulhatnak, és ami a legfontosabb, hogy alapvető változást jelentenek a beteg viselkedésében.
A major depresszió aktív kezelése a múlt század 30-as éveiben indult el, de csak az 1950-es években jelentek meg a célzott gyógyszeres terápiák. A korszerű antidepresszívumok segítségével a betegek már ambuláns módon is részesülhetnek kezelésben7. A terápia a major depresszió esetén kiemelt fontosságú, hiszen a kezeletlen betegség súlyos szövődményekkel jár. Ezek közül a legsúlyosabb az öngyilkosság. A súlyos depresszív zavarral küzdők 15-19%-a vet véget önkezével az életének1. Az öngyilkosságok száma megfelelő terápiával 80%-kal csökkenthető1. Súlyos következmény az alkohol- vagy drogfüggőség kialakulása2, mely a későbbi terápiát nehezíti, hiszen ekkor már két betegséggel kell felvenni a harcot. Hosszú távon a társbetegségek kialakulása is kockázatot jelent: szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség vagy daganatos betegségek3. További nehézséget jelent, hogy a kezeletlen beteg gyakran elveszti munkáját, családok hullanak szét miatta. Ezen tényezők még tovább súlyosbítják a beteg állapotát1.
„A magyar lakosság 7-8%-a szenved a betegségben1, de átlagosan ugyanez az arány a világ más részein is. Hazánkban a betegek közel fele részesül terápiában, ez jelentős javulás a 35 évvel ezelőttihez képest, de egyben fejlődési irány is, hogy elérjük a nyugati országokban tapasztalható értékeket. A kezelt depressziós betegek számának növekedése szoros összefüggésben van az öngyilkoságok számának csökkenésével is. Minél több a megfelelően kezelt beteg, annál kevesebb az öngyilkosságok száma. 35 évvel ezelőtt 100.000 lakosra egy év alatt 4600 öngyilkosság jutott, 2019-re ez 1550-re csökkent4” – mondta el Prof. Dr. Rihmer Zoltán egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikájának pszichiáter, neurológus és farmakológus szakorvosa.
Az öngyilkosságnak is vannak rizikófaktorai, ilyen például, ha a családban már előfordult öngyilkosság, vagy ha maga a beteg már korábban is megpróbált véget vetni az életének1. Nagy felelősség hárul a környezetre is, a családtagok, barátok apró jelekből is következtethetnek arra, ha a major depresszió már annyira súlyos, hogy a beteget a halál gondolata a foglalkoztatja: végrendeletet ír vagy búcsúzkodni kezd szeretteitől. Az életkor illetve a nem is befolyásoló tényező lehet, hiszen a major depresszióval összefüggésben elkövetett öngyilkosság a középkorúakat (45 és 50 között) és az időseket (75 év felett) érinti leginkább, 75-78%-uk pedig férfi5.
A társadalom és a szűkebb környezet hozzáállása és figyelme mellett nagy feladat hárul a pszichiáterekre és az egészségügyi intézményrendszerre. Úgy az orvosok, mint az ellátórendszer többi tagjának feladata, hogy minél több betegnek nyújtsanak megfelelő terápiát. Fontos szerepe van a lelki segítséget nyújtó telefon-szolgálatoknak is, melyek a megfelelő szakemberhez irányítják a beteget.
„A kevésbé súlyos betegek képesek arra, hogy felismerjék a tüneteket. Ezért is fontos a megfelelő tájékoztatás, hiszen ha egy major depressziós beteg látja a tünetek listáját, be tudja azonosítani, melyeket tapasztalta már magán. Más a helyzet a súlyos betegekkel, akiknél már hiányzik a betegségtudat, és annyira erős az önvád és az öngyilkos hajlam, hogy nem képesek reálisan megítélni magukat és tüneteiket” – mondta el Prof. Dr. Rihmer Zoltán, majd hozzátette: „A terápia akkor a leghatékonyabb, ha gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát is kap a beteg. A kezelés megkezdése után szigorú orvosi kontroll mellett 6-8 hónapig kell szedni a felírt antidepresszánst. A gyógyszer hatása már 2-3 héten belül érezhető, de sajnos a betegek fele 1-2 hónapon belül abbahagyja a kezelést1. Ez nagy hiba, hiszen ebben az esetben kiújul a betegség. A depresszió a betegek 80%-ánál így is – akár évek múlva – visszatér, sőt a betegek 20%-ánál krónikus betegséggé1 válik, és bár változó intenzitással, de jelen van a beteg életében.”
Hazánkban az utóbbi 35 év alatt 65%-kal csökkent az öngyilkossági halálozás1. Bár ez a csökkenés nem vezethető vissza egyetlen okra, vizsgálatok igazolják, hogy nemcsak hazánkban, de mindenütt a világon a depressziók koraibb, kiterjedtebb és eredményesebb kezelése meghatározó tényező az öngyilkossági halálozás csökkenésében1.
