Súlyos válsággal küszködő, mélyen megosztott amerikai társadalom készül új elnökének megválasztására november 3-án – jelenti a Magyar Békekör tudósítója.
A világuralmi helyzetében megingott birodalom állampolgárai két olyan jelölt közül kénytelenek választani, akiknek egyike sem tűzte napirendre az elosztási viszonyok módosítását a többség javára, pedig a járvánnyal tetézett gazdasági válság, és a növekvő munkanélküliség közepette a középréteg helyzete is megingott, s lassan de biztosan szertefoszlik az „amerikai álom”. A Deep State idegenellenességgel, rasszista hangulatkeltéssel, orosz- és Kína-ellenes hisztériakeltéssel próbál úrrá lenni az égbekiáltó egyenlőtlenségből és társadalmi igazságtalanságból fakadó feszültségen. Héjái Trumphoz ragaszkodnak, mert tőle remélik, hogy újból naggyá teszi Amerikát. Másik részük Bidenhez fűzi szép reményeit, mert úgy véli, a demokrata jelölt jobban számol a realitásokkal.
Annak, akit majd megválasztanak, szembe kell néznie azzal, hogy a rendszer korrekciója nélkül nem lehet enyhíteni, még kevésbé kiküszöbölni a társadalmi elégedetlenséget, a polgárháborús konfliktushelyzetekkel fenyegető rendkívül éles társadalmi feszültségeket. Társadalompolitikai változásra volna szükség, alkalmazkodni kellene a világméretű új realitásokhoz, ám ezt egyik jelölt sem tűzte zászlajára. A súlyos helyzetet az idézi elő, hogy az amerikai elit Amerika világgazdasági súlyvesztése és hazai gazdasági válsága dacára is ragaszkodik kiváltságaihoz, és nem hajlandó engedni anyagi jólétéből azoknak a javára, akiknek puszta egzisztenicája is veszélybe került, vagy egyenesen a társadalom perifériájára szorultak.
Ilyen körülmények között tudatta Trump, egy kérdésre válaszolva, hogy nem feltétlenül adná át a hatalmat Bidennek, ha ellenfelét választanák az Egyesült Államok elnökévé. „Majd meglátjuk” – mondta –, felidézve egy alkotmányos válság rémét egy olyan országban, amelynek demokráciája eddig irigység tárgyát képezte.
„Egy dologban biztosak lehetünk: akár győz, akár veszít, Trump nem fog engedni” – írta a The Atlantic.
„Előre látható, hogy ha az eredmény szoros lesz, a szavazás után bírósági és utcai csatározásokkal kell számolni” – véli Richard L. Hasen, az UC Irvine jogi iskola professzora.
„Ha Trump nem hajlandó elhagyni hivatalát, Amerika alkotmányos válságba sodródhat, és feltérképezhetetlen területen találhatja magát. Bármi legyen is az eredmény, fennáll annak a nagy kockázata, hogy a lakosság jelentős része nem fogadja el a győztest legitimnek, ez pedig dühös utcai tüntetésekhez vezethet egy fegyverekkel elárasztott országban” – írta a The Guardian.
Sigmar Gabriel, volt német külügyminiszter, az SPD vezetője pedig annak a véleményének adott hangot, hogy „A demokratikus, iparosodott országok régi nyugati szövetsége az elmúlt években sok hibát vétett, amelyek aláássák nemzetközi hírnevét. Mégis, a Nyugat vonzerejében egyetlen intézmény sem olyan alapvető, mint a szabad és tisztességes választás. Ha a Nyugat tényleges volt vezetője már ezt az elvet sem tudná tiszteletben tartani, akkor a világ többi része más politikai rendszerek mellett dönthet”.
Világszerte vannak, akik kárörvendően dörzsölik a kezüket a történtek láttán, mert nem érzékelik, milyen veszélyt hordoz magában az amerikai társadalmi és politikai destabilizálódás a nemzetközi helyzetre nézve – jegyzi meg a Békekör tudósítója.
Idézi Szergej Nariskint, az orosz hírszerzés főnökét, aki azt mondta az amerikai elnökválasztásról, hogy „senkinek sincs szüksége még nagyobb bizonytalanságra és még nagyobb felfordulásra”. Hírszerző tiszttől szokatlan politikai érzékenységgel Nariskin kijelentette: „Természetesen szeretnénk, ha az Egyesült Államokbeli elnökválasztást tisztességesen, átláthatóan, zökkenőmentesen és minden nemzetközi normának megfelelően zajlana le, hogy a nemzetközi közösség is egyetérthessen a választási eredménnyel”.
November 3-án elnököt, alelnököt, továbbá 435 kongresszusi képviselőt és 35 szenátort választ Amerika népe. Egyidejűleg tizenhárom államban új kormányzóról szavaznak, megannyi járásban pedig helyhatóságot újítanak meg.
