Valamikor az Avas jóval kevésbé volt beépítve, mint most, még egy turistaszálló is elfért az oldalában.
Az 1920-as évek végén még sok időbe telt, míg Budapestről vagy az ország más városaiból el lehetett vonatozni Miskolcra. Így, azoknak, akik a Bükk-hegység keleti felét és Miskoctapolcát kívánták felkeresni, jól jött, hogy szinte a város központjában, az Avas-domb oldalában 1928-ban megnyílt a Magyar Turista Egyesület Miskolci Bükk Osztálya által épített turistaszálló. Az épületben 2 nagyobb teremben és három darab négy ágyas szobában tudták a vendégeket elhelyezni, összesen 65 fekvőhelyen. Az étkezési és a fürdési lehetőség is biztosított volt, míg az árak jóval alatta maradtak a szállodai vagy más kereskedelmi szálláshelyekéhez képest. Az épületbe, úgy, mint akkoriban az ország legtöbb turistaházába, magáért a belépésért is fizetni kellett, az egyesület és a vele viszonossági alapon álló szervezetek tagjainak 10 fillért, míg mindenki másnak 20 fillért. A szállásdíjnál is az egyesület tagjai és a viszonossági alapon állók kedvezményt kaptak, amely 80 fillértől 1,20 pengőig terjedt, míg mások két pengőért tölthettek el egy éjszakát. A gondnoktól szinte egész nap lehetett hideg és meleg ételeket rendelni.
A turistaszállóhoz tartozó gyümölcsös szerpentin útján vagy az Avasra vezető pincesorok bármelyikén lehetett felérni a gyönyörűen parkosított és rózsalugasokkal 
díszített Avas-tetőre. Az 1930-as évek elején ide tervezték a Rákócziról elnevezendő kilátótornyot is. Az Avas tetején délnyugatra vezető sétaúton pár perc alatt volt elérhető a Khüne pihenő. Khüne Adolf miskolci turista emlékére emelték a cementből öntött díszes kőpadot, aki egyik kezdeményezője volt a Bükk-hegyég turisztikai feltárásának, és ő vezette egy ideig a Miskolci Bükk Egyletet is.
Az Avas andezit-tufája kiválóan alkalmas volt barlanglakások és borospincék kimélyítésére. Azonban ez két, egymástól lényegesen eltérő életmódnak nyújtott terepet, míg a Darnyi völgyben a romák és más szegény emberek kényszerű barlanglakásokban éltek, addig a pincesorokon számos nyilvános borozó és vendéglő várta a betérőket. Errefelé még hajnalban is szólt a cigányzene és a nóta.
Tudomásunk szerint az avasi turistaszálló 1941-ben leégett.
A mellékelt képeket Dr. Lux Kálmán készítette 1930 körül.
Kertész Z István
