Az élete során mindenkivel legalább egyszer megesik, hogy magányosnak érzi magát, mert nincs, akivel egy jót beszélgessen, vagy éppen senki sem ér rá, amikor neki társaságra lenne szüksége. De mi a helyzet akkor, ha van valaki mellettünk, de mégis magányosnak érezzük magunkat?
A magány nem feltétlenül egyedüllétet jelent
A tudatos egyedüllétre van egy nagyon találó kifejezés, ami az énidő. Ez a hosszabb vagy rövidebb időszak arra szolgál, hogy az egyén csak önmagával foglalkozzon, olyan tevékenységet végezzen, ami számára örömet okoz, ez lehet akár az olvasás. Az énidő megnyugtat, feltölt és boldoggá tesz.
Ezzel szemben a magány egy meglehetősen fájdalmas érzés, az elhagyatottság, a szeretetnélküliség, az elszigeteltség, a sehová sem tartozás különös egyvelegét értjük alatta. Azt hihetnénk, hogy egy kapcsolatban ez fel sem merülhet, hiszen az életünkben ilyen esetben mindig jelen van egy másik személy, de sajnos ez a tény önmagában nem garantálja, hogy sosem leszünk magányosak.
Mi okozza a párkapcsolaton belüli magányt?
A felek nem megfelelő viselkedése egymással, vagyis a kapcsolat minősége okozza többnyire a problémát. Jellemzően egy olyan egyoldalú kapcsolatban, ahol a másik fél nem figyel oda a párja érzéseire, nem engedi megosztani a gondolatokat, nincsenek közös programok, és nem nyújt érzelmi támogatást, ott rendszerint felmerül a másik félben a magányosság érzése.
Ugyanígy problémát jelent, ha valaki fél a sebezhetőségtől, emiatt pedig zárkózottabb lesz, amivel lényegében önmagát kárhoztatja magányra. Sokszor ezt fel sem ismerik, és úgy kezdenek kapcsolatba, azt remélve, hogy a másik fél jelenlétének köszönhetően el fog múlni a magányosság érzése. Sajnos erre minimális az esély, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen kapcsolatok, amelyek kifejezetten a magánytól való megszabadulás reményében jönnek létre, többnyire nem működőképesek.
Mit lehet tenni, ha rabul ejtett a társas magány érzése?
A probléma megoldásának kulcsa az önismeretben rejlik, hiszen minél jobban ismeri valaki önmagát, annál nagyobb eséllyel van tisztában a saját szükségleteivel. Ha a magány érzése főként gyermekkori traumák miatt van jelen, akkor elsősorban az öngyógyításba ajánlott energiát fektetni.
Ha viszont egyedül vagy baráti társaságban nem jelentkezik ez a fojtogató érzés, akkor le kell ülni a párunkkal és megbeszélni a problémát. Fontos, hogy a megbeszélés ne a másik hibáztatásában csúcsosodjon ki, sokkal fontosabb a saját érzéseinkről beszélni, hogy mi mit szeretnénk, miben várunk változást. Az ilyen beszélgetések rendszeressé tehetőek, ennek köszönhetően pedig idővel javulni fog a kapcsolat minősége.
Ezt a témát boncolgatja Javier Marías Berta Isla című szépirodalmi regénye is. Amennyiben Ön is ilyen olvasnivalóra vágyik, nézzen szét a Mai-Könyv.hu széles választékában, hogy megtalálja az Ön számára leginkább megfelelő kötetet!/X/
