Miniszterelnökünk az elmúlt hetekben-hónapokban az Európai Unió legjobbjai között emlegette a magyar egészségügyi ellátórendszert, miközben a hírek az ország számos területén az ellátások korlátozásáról és fennakadásokról számoltak be.
A Magyar Szociális Fórumot megkereső panaszosok arról számolnak be, hogy az egészségügyi ellátás a veszélyhelyzet feloldása óta sem működik rendesen. Telefonon még most is, csak hosszú próbálkozások árán lehet elérni a szakrendelőket, kórházakat, hogy mikor fogadják az ellátásra szoruló betegeket. Többen is jelezték, hogy kénytelenek igénybe venni a magánrendeléseket, mert az állami rendelésekre képtelenség, vagy, csak hónapok múlva lehet bejutni.
Szegeden sem csitulnak az indulatok. Nemcsak a betegek, hanem az orvosok is panaszkodnak az egészségügyi reformokra. Például februárban egy hét alatt bezárták azt a neuro-pszichiátriai osztályt, melynek külön speciális, többszintes épülete volt, ahol a megyéből odaérkező betegeket is – magas szakmai színvonalon – tudták ellátni. A pszichiátriai betegek fekvőbeteg ellátását 2020. áprilisától a szegedi megyeszékhelytől 30 km-re lévő makói kórház végzi. Ez az átszervezés nemcsak a betegek kedélyét borzolja. Az orvosok is ki vannak akadva, mert szerintük sem a szakmai fejlődésük, sem a gyógyítás feltételei, sőt, a betegellátás színvonala sem megfelelő. A napi több mint 2 órás utazás kimeríti az orvosokat és a nővéreket is. Azt is kifogásolják, hogy az utazással kieső időt nem kompenzálják, illetve az utazással járó költségeket is csak részben térítik meg nekik. Az áldatlan állapotok miatt szakirányváltást, vagy felmondást fontolgatnak. A május hónap is tartogatott meglepetéseket a szegedi betegek számára, amikor azzal a radiológiai szolgáltatóval bontottak szerződést, mely 27 éven át végezte el a klinikán a diagnosztikai vizsgálatokat. A betegek a szabad ég alá kipakolt székeken voltak kénytelenek várakozni a kamionokba telepített CT és MR vizsgálatok elvégzésére.
Az egyik panaszos beteg leveléből idézünk: „A testi – lelki egészségünk megőrzése nagyon fontos lenne, azonban lassan, de biztosan, előbb-utóbb kihúznak alólunk már mindenféle ellátást? Először a szegedi Új Klinika pszichiátriai osztályát számolták fel kb. 15 évvel ezelőtt. A felszámolt rész csökkentett kapacitással a II. Kórházhoz került át, ahol azelőtt a szenvedélybetegeket egy külön épületszárnyban ápolták. Egészségügyi reform címszó alatt – kb. 10 évvel ezelőtt – a neuro-pszichiátriai rehabilitációs osztály betegeit is áthelyezték az I. Kórház épületéből a II. Kórház mellé egy másik külön épületszárnyba, ahol a fizikoterápiára és gyógytornára szorulók, valamint az agyvérzésben, vagy más egyéb okok miatt lebénult betegek utókezelése folyt, de ugyanabban az épületben kapott helyet a pszichés zavarokkal küszködő betegek rehabilitációs foglalkoztatása is. A rendszer nagyon jól működő ellátást biztosított számunkra, akik ezekre a rehabilitációs ellátásokra szorultunk. Most viszont kétségbeesetten kellett tudomásul vennünk, hogy sokkal rosszabb körülmények között juthatunk ellátáshoz, ráadásul Szegedtől 30 km-t utazva” – nyilatkozta a panaszos.
Miközben egyre nő az ellátásra szoruló betegek száma, egyre nehezebben válnak hozzáférhetővé az állami egészségügyi szolgáltatások. A magánpraxisok szolgáltatásait viszont, csak kevesen tudják megfizetni. Az efféle egészségügyi reform nem a betegek érdekeit szolgálja – írja az MSZF.
