A koronavírus megjelenése a szórakoztatóipart és a színházakat sem kímélte, a kényszerű bezárások miatt alternatív megoldásra volt szükség a közönség kiszolgálása érdekében. A Madách Színház és az IBM együttműködése nyomán a nézők júniusban 11 előadást láthattak élőben, online.
Az élő előadásokat a színház az IBM Budapesten fejlesztett, IBM public cloud-on futó Video Streaming platformján keresztül közvetítette a színészek otthonából. A megoldás segítségével a jeggyel rendelkező nézők HD minőségben követhették az előadásokat.
„Az IBM csapata régóta fejleszti ezt a platformot, de eddig többnyire világcégek használták, üzleti céllal. Most egy neves, az Andrássy úti irodánktól alig 800 méterre működő társulat vette igénybe – igaz, a fejlesztők és a színművészek is otthon voltak mindeközben. Szűk egy hónap alatt több mint 30 országból közel 6000 néző kapcsolódott be az előadásokba, összesen 14 300 alkalommal, a legnépszerűbb előadásnak 1300 nézője volt” – mondta el Kereskényi Balázs, az IBM Budapest Lab igazgatója.
„Egyik napról a másikra kétségbeejtő helyzetben találtuk magunkat. Mindannyian: magyarok és nem magyarok, színháziak és színházon kívüliek. A megszokott élet pillanatok alatt megváltozott. Én színházban éltem életem jelentős részét, és tudom, hogy a kényszer a legjobb múzsa. És azt is, hogy a válságban nem csupán kétségbeesés, hanem esély is rejlik. Ebben a szituációban találtam meg azt a megoldást, ami abban a pillanatban megvalósíthatónak tűnt: kétszereplős színdarabok színrevitele »vírusközösségben« élő színészházaspárokkal, a művészek lakásából. Innen már csak egy lépés volt megtalálni a színdarabokat és megszerezni az online közvetítési jogokat” – árulta el Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója.
„Nagyszerű partnerem volt Debreczeni Júlia és a Theatrum Mundi Színházi Ügynökség, csodálatos alkotótársaim, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, valamint Gulyás Levente zeneszerző barátom. Nagyszerűen teljesített a Jövőre, veled, ugyanitt csapata is Harangi Mária rendező vezetésével, Kovács Lotti és Szemenyei János színészi játékával. Valós időben, minden elemében élő előadások születtek a műfaj minden izgalmával, egyszeri és megismételhetetlen élményként. Köszönettel tartozunk Liszka Tamás vezérigazgató úrnak és a Budapest Filmnek az élő közvetítés technikai lehetőségének megteremtéséért, de a legnagyobb köszönet az IBM-et illeti, amelynek munkatársai önzetlenül, az első szóra mellénk álltak, és biztosították sokezer ember számára, hogy részesei lehessenek ennek a különleges színházi újdonságnak” – tette hozzá Szirtes Tamás.
Nagy-Kálózy Eszter, az Örökké fogd a kezem című előadás egyik szereplője elmondta: „Boldog és büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus játéknak. Feszültséggel, vibrálással teli színház az egyik oldalon, és feszültséggel, vibrálással teli technika a másik oldalon. Ebben a történetben egyik sem létezhetett a másik nélkül. És mindez jelen időben. Sok-sok csodálatos előadás, találkozás kíséri a pályámat, ez a csehovi élmény a legszebbek közé tartozik.”
„A 80’-as évek sci-fijein felnőve távoli jövőnek tűnt, hogy valaha is videó-chaten kommunikálunk majd egymással. Ez mára valósággá vált. Egy laptopon keresztül kaptuk az instrukciókat, ami az első hetekben életidegennek hatott, de amennyit profitáltunk belőle, azt kamatoztathatnánk későbbi produkciókban is. A néző és a színész közti személyes kémia ugyan pótolhatatlan, de az, hogy kisebb vidéki városoktól kezdve Franciaországon át Sydneyig olyan nézőkhöz is eljutott az előadásunk, akik egyébként talán soha nem láthatták volna, nem elhanyagolható szempont a jövőre nézve” – tette hozzá Szemenyei János, a Jövőre, veled, ugyanitt szereplője.
Liszka Tamás, a Budapest Film vezérigazgatója ugyancsak a virtuálisan közös színházi élményt emelte ki: „Nem tudom elképzelni Budapestet a mozijaink és a színházaink nélkül, most tavasszal mégis sokáig zárva kellett tartanunk őket. A Távmozi és a SzínpadON létrehozásával közös játékba hívtuk az alkotókat és a közönséget: akkor is előadásokat tartottunk, amikor az minden logika szerint lehetetlen lett volna. Soha nem fogom elfelejteni azt a különleges élményt, hogy a saját nappalimban felállva tapsolok a színészeknek, és közben tudom, érzem, hogy velem egyidejűleg sok százan teszik ugyanezt a maguk otthonában.”
