Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka ma azt indítványozta az uniós bíráknak, hogy marasztalják el a magyar államot egyes hazai menekültügyi szabályok miatt, mert azok ellentétesek az uniós joggal. A főtanácsnoki indítvány a tranzitzónás fogvatartás jogellenessége mellett azt is jogsértőnek tekinti, hogy a hazai hatóságok minden menekülőt válogatás nélkül visszakényszerítenek Szerbiába. A Magyar Helsinki Bizottság jogi álláspontja évek óta azonos a főtanácsnokéval.
Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 2015-ben a magyar kormány ellen és 2018 decemberében vitte az ügyet a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága (EUB) elé. A mai főtanácsnoki vélemény az utolsó előtti eljárási lépcsőfok az ítélet előtt. A bíróságot nem köti a főtanácsnoki indítvány, de az általában tükröződni szokott a végül meghozott ítéletben. Ez esetben is több hónap telhet el, mire a bíróság döntést hoz.
A mai indítvány a hazai menekültügyi-idegenrendészeti szabályozás központi elemeivel foglalkozik. Így ezek közül az egyik legfontosabb annak eldöntése, hogy a 2016-ban legalizált, majd 2017-ben kiterjesztett kollektív, vizsgálat és válogatás nélküli kiutasítás uniós jogba ütközik-e.
A főtanácsnoki indítvány kimondja, hogy az uniós joggal ellentétes az a magyar szabály, miszerint minden, az országban érvényes papírok nélkül tartózkodó külföldit a határkerítés szerb oldalára kényszerít a magyar rendőrség anélkül, hogy az érintetteket meghallgatnák, előterjeszthetnének menedékkérelmet, egyedi ügyükben kiutasításról szóló döntés születne. A rendőrség 2016 júliusa óta közel 40 000 esetben kényszerített így a határkerítés szerb oldalára embereket, nemegyszer súlyos sérüléseket is okozva nekik.
A Magyar Helsinki Bizottság súlyosan jogellenesnek tekintette és a kezdetektől fogva támadta a visszakényszerítés rendőrállami intézményét. Az európai emberi jogi standardok világosak: a rendőrök anélkül nem „hozhatnak ítéletet” és nem hajthatják végre azt nem azonosított, sok esetben védelemre szoruló embereken, hogy bármiféle hatékony jogorvoslati lehetősége lenne az intézkedés ellen a külföldieknek. Ugyan a kérdésben majd a luxembourgi bíróság ítélete lesz a döntő, a főtanácsnoki indítvány reményt nyújt, hogy az Unió déli schengeni határán megszűnhet majd ez a súlyosan jogellenes gyakorlat.
Mint ismeretes, a luxembourgi bíróság egyedi ügyekben már májusban ítélkezett a tranzitzónás fogvatartásról, megállapította annak jogellenességét. Az ítéletnek a kormány úgy kívánt eleget tenni, hogy megszüntette a röszkei és tompai tranzitzónákat, a fogva tartott 280 embert, köztük mintegy száz gyereket nyitott és félig nyílt intézményekbe szállíttatta át.
A mai főtanácsnoki indítvány ismét foglalkozik a tranzitzónák ügyével, és ebből is kiderül, hogy megszüntetésükkel a kormány még nem tett teljes körűen eleget az EUB májusi ítéletének. A korábbi ítélet és a mai indítvány is számos további, uniós jogba ütköző elemét azonosította a hazai menekültügyi és idegenrendészeti szabályozásnak, amelyeket a mai napig nem rendezett se a kormány, se az Országgyűlés. Ilyen például az ún. biztonságos tranzitország jogi tákolmánya.
Kitért a főtanácsnok arra is, hogy Magyarország nem tagadhatja meg senkitől sem, hogy kérje menekültkénti elismerését. A menedékjogi kérelem benyújtásának lehetőségét előíró kötelezettség természetesen nem jelent automatikus pozitív döntést, csupán annyit, hogy a hatóságok nem válogathatják meg, kinek az ügyével foglalkoznak, és kiével nem.
Az indítvány kimondja: nem lehet annyira korlátozni a menedékkérelmek benyújtását, mint ahogy azt a menedékjogi törvény előírja. Ez a következtetés a tranzitzónák bezárásával sem vesztett jelentőségéből. Pedig a kormány legutóbb úgy változtatta meg a szabályozást, hogy valójában csakis a belgrádi és a kijevi nagykövetségen lehessen menedékkérelem iránti szándéknyilatkozatot beadni, és ezzel abszurd módon tovább szűkíti a hozzáférést az eljáráshoz és menedékjoghoz.
