Az iskolák és egyetemek soha nem látott kihívással szembesültek, amikor márciusban néhány nap
alatt digitális oktatásra kellett átállniuk. A távoktatás egyik legnagyobb kérdése a gyakorlati órák,
kurzusok megtartása, az intézmények ebben egyedi, alternatív megoldásokkal segítik a hallgatókat.
A Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense, tanulásmódszertani szakértője szerint
három forgatókönyv szerint térhetünk vissza a tantermekbe: teljesen elfelejtjük a digitális oktatás
új tapasztalatait, részben adaptáljuk ezeket, vagy teljesen új korszak kezdődik az oktatásban.
Online tanulás vs. távoktatás
Szemléletbeli különbség van aközött, hogy a jelenleg zajló folyamatot online tanulásnak vagy
távoktatásnak nevezzük Dr. Vass Vilmos tanulásmódszertani szakértő, a Budapesti Metropolitan
Egyetem (METU) docense szerint. A távoktatásban ugyanis a hangsúly az oktatáson van: azon, hogy
az oktató milyen tananyagot és hogyan ad le. Az online tanulás már elnevezésében is a diákok
tanulására helyezi a hangsúlyt: ebben az esetben az a fontos, hogy az oktató hogyan segíti, támogatja
a hallgatók felkészülését.
„Azok az oktatók, akik a tananyag leadására, és nem a hallgatók tanulására koncentráltak, hamar
létszámcsökkenéssel és fekete ablakokkal találták szembe magukat az online órákon” – mondta el a
szakértő, aki szerint pont a két szemlélet közötti különbségre világított rá a digitális oktatásra átállás.
A kreatív feladatok, a hallgatói tevékenységek, kérdések és visszajelzések ugyanis lényegesen
nagyobb szerepet kapnak az online tanulásban, amely így alkalmasabb a diákok motiválására a
pusztán figyelemre és memóriára épülő egyszerű tananyagleadásánál.
Tanterem a XXI. században
A digitális tér rendkívül rugalmas, személyre szabott kereteket biztosít a tanuláshoz, hiszen az
oktatókat bármikor elérhetik a hallgatók. A ritmust az eddig megszokott tanulási folyamatban az
oktató és a tantermek adták, most viszont mindenki a saját ütemében haladhat. Ugyanakkor az
online tanulásban lényegesen nagyobb a hallgatók egyéni felelőssége is. „Természetes, hogy ami
érdekli a hallgatókat, azt szívesebben tanulják, éppen ezért a mi feladatunk, hogy felkeltsük az
érdeklődésüket a tanított téma iránt. Azonban akármilyen jó módszertannal tanít is egy oktató, az
osztályterem nem ad megfelelő kereteket a XXI. századi tanuláshoz – mondta el a szakértő. – Az
elmúlt 15-20 évben hozzáférhetőbb lett az információ, és az információszerzés is felgyorsult, így már
nem egyszerűen a hozzáférhető tudás mennyiségével, hanem az információ áramlásának
sebességével is meg kell küzdenünk. Ehhez nem csak a megfelelő digitális eszközök jelentik a kulcsot:
meg kell tanítanunk a diákokat arra, hogyan tudnak hiteles információhoz jutni a digitális térben és
hogyan tudják alkalmazni a tanultakat.”
Alternatív megoldások, támogató intézmény
Bár a pandémia miatti digitális átállást sikeresen teljesítette több felsőoktatási intézmény, számos –
például művészeti – képzés műhely- és eszközigényes gyakorlati kurzusai maradtak el
kényszerűségből a 2019/2020-as tavaszi félévben. A Budapesti Metropolitan Egyetem fő célkitűzése a
jelen helyzetben, hogy hallgatói a megkezdett félévüket eredményesen be tudják fejezni, valamint
gyakorlati jegyeket és vizsgaosztályzatokat szerezhessenek úgy, hogy a teljesítéshez szükséges
ismereteket is elsajátítják. Ezért a hallgatói visszajelzéseket is beépítve indította el az egyetem
METUCare nevű programját, amelynek egyik lényegi eleme, hogy a koronavírusjárvány miatt meg
nem tartható gyakorlati kurzusok – mint például stúdióban zajló divatfotózás, televíziós
stúdiógyakorlat, sokszorosítógrafikai vagy éppen textil műhelygyakorlat – egy kéthetes intenzív
szakmai program keretében szeptember elejére kerülnek át.
A járvány és a kijárási korlátozások radikális változást hoztak a hallgatók élethelyzetében is. Ezek
feldolgozásában sokan szorultak mentális támogatásra is. A METUCare program részeként az
intézmény bővítette az igényelhető karrier- és életviteli tanácsadási szolgáltatásait is: az egyetem
képzett trénerei, szakemberei 5-10 alkalmas online konzultáció, terápia keretében segítenek igény
esetén a diákoknak a szakmai fejlődésükkel és személyes problémáikkal kapcsolatos kérdésekben. A
kijárási korlátozások idején több mint 120 hallgató élt a lehetőséggel.
Oktatás a járvány után
Dr. Vass Vilmos három forgatókönyv megvalósulását tartja lehetségesnek a tantermekbe való
visszatérés után. Az első ilyen eshetőség, hogy semmi nem változik, és a tanulás-tanítás a korábbihoz
hasonlóan zajlik majd. A második, hogy a digitális oktatás egyes elemeit az oktatók és a hallgatók is
átültetik a tantermi térbe, és a két eszköztár egymás mellett él tovább – ez az ún. blended learning,
amikor az internet és a digitális média nyújtotta lehetőségeket, valamint a hagyományos tantermi
oktatás módszereit együttesen használják. A harmadik lehetőség pedig, hogy a digitalizáció meglepő
módon pont az emberi tényezők szerepét és a progresszív oktatói szemléletet erősíti meg – nem a
technológia vagy a tananyag lesz önmagában izgalmas, hanem az egyéni és a közösségi
tevékenységek. „Egy ilyen, tanár és diák számára is pszichológiailag nehéz időszak után nehéz
elképzelni, hogy ősszel ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Fontos tanulság, hogy a digitális
eszközök szerepe óriási lehet, azonban a legjobb eszköz sem pótolhatja az oktató személyiségét
valamint a közösség szerepét és a személyes jelenlétből adódó helyzeteket” – tette hozzá Dr. Vass
Vilmos.
