A kormányzat a főváros és Pest megye kivételével könnyítéseket adott a lakosságnak a zöldterületek, erdők látogatására. Ezen a hétvégén még utoljára beszigoríthatnak a helyi önkormányzatok.
Az erdők, zöldterületek szabad látogatására igen nagy az igény, az utóbbi időkben éppen a járvánnyal kapcsolatban mutatkozott meg, hogy a szabad mozgás korlátozása ellenére mennyien kívánkoznak ki. Sajnos a helyi önkormányzatok a kormányzattól felhatalmazást kaptak arra, hogy az országosnál még szigorúbb kijárási korlátozásokat vezessenek be, és így viszonylag sok helyen a kirándulóhelyeket és az erdőket is elzárják a nem a településükön élőktől. Azon kívül, hogy ezt a tapasztalatok alapján eléggé nehéz volt betartatni, értelmetlen is, mert a zöldterületekre való kijutás és ott a séta, a futás, a kerékpározás vagy a gyalogtúra kifejezetten immunerősítő jelleggel bír. Leginkább a polgárőrök akadékoskodása tűnik indokolatlannak, ugyanis nem hatósági személyek és a szervezet egyébként sem arra való, hogy másokat megakadályozzanak a szabad mozgásukban. A rendőrség, a közterület-felügyelet ugyan eljárhat hatóságilag, de addig más, ennél fontosabb feladatát nem tudja elvégezni. Aligha lett kisebb a járvány attól, hogy a természeti környezetet sok helyen „bezárták” az emberek elől.
Május negyedikétől a főváros és Pest megye kivételével lényegesen enyhítenek a kijárási korlátozásokon. Van azonban ennél különösebb intézkedés is, az mfor.hu szerint újra korlátozás nélkül beléphetnek a külföldi állampolgárok Magyarország területére, de csak ha cseh, lengyel, német, osztrák, szlovák vagy koreai állampolgárok, ezekben az országokban kapcsolt vállalkozások alkalmazottjai és a belépés során valószínűsíteniük kell az üzleti célú utazás tényét.
Tehát a kereskedelmi célból akár külföldről is karantén nélkül beléphetnek egyesek az országba, ugyanakkor a budapestiek ne menjenek fel például a János-hegyre.
Egy kis visszatekintés:
Nagyon sokan nem tudják, hogy az erdők szabad látogatása, – bár napjainkban is egyes területek indokolatlanul el van zárva – sokáig nem volt szabad. Az 1920-as évek közepétől szaporodtak meg a „zárt” erdők, amelyeket a birtokosaik egész egyszerűen lezártak a kirándulók és a turisták elől. Ez az egyre elharapodzó rossz szokás egészen a második világháború végéig fennállt. Sok helyen a közpénzből fenntartott gyalogos- és lovas csendőrök vigyázták a magánerdőket, nehogy valaki betegye oda a lábát. Persze ezért rendszeresen megvendégelték a nagybirtokosok a hatóságok vezetőit. Néha lehetett ezekbe az erdőkbe is látogatási engedélyt kérni, de ez költséges és macerás volt. Nem beszélve, hogy egy – egy szép túraútvonal akár tucatnyi erdőbirtokon haladhatott keresztül és elég volt közülük akár csak egy, aki nem adott a látogatáshoz engedélyt, máris dugába dőlt a tervezett kirándulás. Az egyik legszigorúbb erdőnagybirtok az esztergomi főkáptalané volt, ahol csodaszámba ment, ha valaki mégis kapott belépési vagy ahogy akkor nevezték, átvonulási engedélyt. Ugyancsak hírhedt volt a József főherceg és az Gödöllői Koronauradalom az erdei lezárásáról. A Visegrádi-hegység, a Budai-hegység külső fele, a Pilis, a Börzsöny, a Bükk, a Vértes és a Gerecse legnagyobb részét nem lehetett felkeresni.
A második világháború után, például a Szentendre és a Visegrád között húzódó és bekerített magánerdőnek a kapuit szinte azonnal berúgták és nagyjából azóta szabadon látogatható a vidék.
Sajnos az új „elit” szintén hozzászokott a vadászat „örömeihez” így megint lettek elzárt területek. Például a Budai-hegység külső részén óriási területet ölelt fel az eléggé cinikus nevű „Állami vadvédelmi terület”. Ez semmi mást nem szolgált, mint a párt vezetőinek és a kormány tagjainak embertelen léptékű vadászatát. Azonban ezt még az állampárti időkben sem nézte mindenki jó szemmel, ezért időnként lazítottak a főváros határában a hatalmas bekerített erdő átjárhatóságán. Volt, amikor seregnyi turistaút szelhette át a vidéket máskor meg kitiltottak onnan minden kirándulót. A terület az 1980-as években szabadult fel a kirándulók számára, tehát még az előző rendszerváltás előtt.
Aztán voltak a honvédségi korlátozások is, a Börzsönyben például nem volt ritka, még a hatvanas-hetvenes években sem, hogy váratlanul katonák vették körbe a kirándulókat és nem lehetett az adott helyről elmozdulni. Persze a kirándulók közben bármit csinálhattak csak tovább vagy vissza nem mehettek. Nem egyszer előfordult, hogy így az aznapi utolsó vonatot, buszt sem érték el.
Visszatérve napjainkra, az erdőjárás, a szabadban való sportolás nem csak az egyén egészségét védi, hanem minél több ember fizikai állapota mondható jónak, annál többen állhatnak ellen a bármely betegségnek, így egy vírusos járványnak is.
Kertész Z István/
Fotó:Kirándulók társasága
