Tavasz eleji interjú Gerevich Dominik autóversenyzővel.
Dominikkal utoljára ez év elején beszélgettünk óriási tervei voltak.
Őt kérdezem, mi is történt azóta.
Sok minden történt azóta. Megkaptam az “új“ versenyautót, amivel szerettem volna eredményesen versenyezni, de mire felkészítettük az autót beütött a Járvány.
Milyen autóval indultál volna?
Honda Civic Type-R-t sajnos még kipróbálni sem volt lehetőség, mert március elejére készült el. Sajnos már az FRT-re se mentünk a járvány miatt, pedig az lett volna a kupasorozat kezdése előtti utolsó verseny, amin tesztelhettük volna az autót. Azóta viszont már az is kiderült, hogy az FRT kiskunlacházán megszűnik.
Az autóra visszatérve külön köszönet az M-Drive-os Piotr Marciniak-nak aki a váltót csinálta lengyelországban, és Dr. Engel Györgynek aki profi lengyel tolmácsként segített nekem.
Hogy éled meg a jelen helyzeted autóversenyzőként a járványt és annak következményeit?
Váratlanul ért, mint mindenkit. 15 évesen ez egy nagyon nehéz és felfoghatatlan helyzet. Néhány hét alatt gyökeresen változott meg a világ, ami eddig számomra kedves hely volt, tele újdonsággal az mostanra ellenséges és veszélyes lett. Nem sokat segít a világ politikusainak, szakembereinek és valljuk be a médiának a hozzá állása sem.
Mire gondolsz pontosan Dominik?
Arra gondolok, hogy bár én még csak gyerek vagyok, de én azt látom, hogy rosszul kezelik ezt a járványt. Egységes intézkedésekkel kellett volna fellépni minden országban. Egymással egyeztetve és azonos időben meghozott lépésekre lett volna szükség az elejétől. Ilyen nincs, hogy Ausztriában, Szlovákiában vagy Magyarországon egymástól eltérő szabályzásokkal megfékezhető a járvány. A vírus, nem ismer országhatárokat vagy tartományokat, megyéket. Nem érdekli, hogy mi mikor nyithat vagy zárhat. Mivel egész Európában összevissza hozták az intézkedéseket ahelyett, hogy egységesen léptek volna fel, így nem is sikerült megfékezni azt. Az is látszik, hogy az emberek nem tudnak önálló döntéseket hozni, mindent saját szájízük szerint értelmeznek. Ha nem egyértelműek a kapott utasítások, akkor mindenki sajátosan értelmezi azokat, ezért vannak tele az utcák a bevásárló központok és a kirándulóhelyek. Minden korosztály tele van önigazolásokkal, hogy ki miért van épp kint. A médiában meg percenként jelenek meg az egymásnak teljesen ellentmondó hírek, hogy véletlenül se igazodjon el senki.
Mióta az iskolákat bezárták azóta kb. négyszer voltam kint összesen. Akkor sem bevásárolni vagy szórakozni inkább egészségügyi sétának nevezném.
Autóversenyzői szemmel nézni a legrosszabb számomra, hiszen én még csak nemrég kezdtem pályafutásom, ezért legszívesebben non-stop a gázon állnék, ami most ugye lehetetlen.
Ahol laktok, ott van-e lehetőséged futni, kerékpározni, hogy az állóképességedet fejleszd? Esetleg más fizikai felkészülésben veszel-e részt, amíg ilyen a helyzet?
Van itthon szobakerékpárom, evezőpadom, futópad és elliptikus tréner. A fizikai edzés ilyenformán megoldott, de hiányzik a szabad edzés.
Tizenöt évesen mit is és hol tanulsz most? Miként tudsz online tanulni?
Villamosipari szakközépbe járok, az online oktatás igencsak gyerekcipőben jár szerintem az egész országban. Mindenkit váratlanul ért a jelen helyzet, improvizálni volt kénytelen az egész világ. De legalább nem állt a földbe az oktatás.
Jelenleg futnak az online szimulátor bajnokságok. Tervezel-e valamelyikben indulni?
Van gépem, kormányom, váltóm és pedálsorom is. Elkezdtem játszani a Dirt 2.0-vel Ez egészen más világ, mint az igazi aszfalt. Kezdve azzal, hogy nem érzed magad alatt az autót és mivel tudod, hogy ez csak egy játék végtelen élettel ezért nem törekszel az autó épségének a megóvására. Viszont kitűnő társra találtam egyik versenyzőtársam Bagaméri Bálint személyében vele szoktunk online versenyezni, így pótolva egy kicsit az autóversenyek hiányzó érzéseit.
Végezetül mit kívánsz a sporttársaidnak ebben a helyzetben?
Azt kívánom minden kedves sporttársamnak:
Tartsatok ki! Fogjuk még érezni a benzin átható szagát, lábunk és kerekeink alatt a forró aszfaltot.
A vérünk zúgását és az átbeszélő sistergését a fülünkben, az adrenalin áramlását az ereinkben.
Jó egészséget és gondoljatok arra, hogy nekünk még sok tennivalónk van a világban, és még el kell döntenünk egymás közt a pályán a sorrendet.
Köszönöm szépen az interjút és szüleinek a segítséget!
– Hajósi Miklós
