A Magyar Szociális Fórum szerdán jelentésben foglalta össze a nyugdíjasok hozzá küldött véleményét a kormány által kilátásba helyezett 13. havi nyugdíjtól. Mint ismeretes, a kormány terve szerint 2021. februártól az idősek a nyugdíjukon felül egy heti nyugdíjat kapnának. Ugyanez történne majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is. Így állna össze a 13. havi nyugdíj visszacsepegtetése, melyből a következő 4 évben évenként csupán egy-egy heti nyugdíj érkezne az idősekhez. A kormány erre a célra mindösszesen 280 milliárd forintot biztosítana a következő négy év alatt. A folyósítás kezdetekor, 2021-ben ez 70 milliárd forint pluszköltséget jelentene.
A nyugdíjasok elsöprő többségének véleménye szerint most volna szükségük a támogatásra, nem pedig a jövő évtől kezdődően. Véleményüket azzal támasztják alá, hogy létfenntartásuk költségei oly mértékben megemelkedtek a járvánnyal tetézett gazdasági recesszió közepette, hogy szüntelenül választaniuk kell a között, hogy egyenek-e vagy fűtsenek, kiváltsák-e a gyógyszert, vagy bízzák egészségüket a gondviselésre.
Súlyosbodó megélhetési gondokról írnak. A kialakult válsághelyzetben minden eddiginél nyomasztóbbnak tartják nyugdíjuk vásárlóértékének lemaradását az élelmiszer-, a gyógyszer- és a szolgáltatási árak mögött.
A több évre szétszabdalt 13. havi nyugdíj valójában csupán egy-egy heti nyugdíjat jelent, így azt inkább 53. heti nyugdíjnak tekintik. Ilyen körülmények között megalázónak érzik, hogy az évenkénti csupán alig pár százalékos nyugdíjemelések ellenére, csak egy év múlva, 2021. februárban kaphatnának egy heti nyugdíjat jövedelem kiegészítésként, s nyugdíjprémiumra sem számíthatnak az idén.
Üzeneteikben szembeállítják a miniszterelnök szavait a tetteivel. Az idősek védelmében tett kijelentéseit az idősek érdekében hozott gyakorlati intézkedéseivel, és sajnálattal állapítják meg, hogy szakadék tátong szavak és tettek között. Sokan egyszerűen kommunikációs fogásról írnak. Úgy vélik, hogy a kormány a 2022-es országgyűlési választásokhoz időzíti a 13. havi nyugdíj visszaállítását, azaz hatalmon maradásának célja alá rendeli a 2,5 milliós társadalmi réteg megélhetési gondját. Egyikük szerint „A nyugdíjasok lehetnek a mérleg nyelve a 2022. évi országgyűlési választásoknál, és a választási kampányban majd jönni fog a szokásos visszamutogatás, hogy ki vette el a 13. havi nyugdíjat, és ki adta azt vissza az időseknek. A nyugdíjasok egy része viszont nem felejt. Nem felejti el, hogy ez a kormány szüntette meg a vegyes indexálásra épülő számítási módszert az évenkénti nyugdíjemelésnél, és helyette az alacsonyan tartott infláció mértékéhez igazította az évenkénti nyugdíjemeléseket, melynek következtében a nyugdíjak elértéktelenedtek a keresetekhez képest. Mára már az átlagnyugdíj csupán az átlagkereset fele.”
Egy másik szerint „A nyugdíjasok elszegényedése megállíthatatlannak tűnik. A nyugdíjas szervezetek és a nyugdíjasok többsége megalázónak érzi, ahogyan a kormány kezeli az idősek helyzetét.”
A nyugdíjasok több mint fele átlagnyugdíj alatti juttatásból él. Több mint 600 ezer nyugdíjas él egyszemélyes háztartásban, akiknél a rezsi költségen való spórolás is megfontolandó, mivel egyedül kell viselniük a közüzemi számlák költségeit. Jelenleg 58 ezren élnek idősotthonokban, de a kormány nem kívánja bővíteni az állami idősotthonok férőhelyeinek számát, valamint az idősotthonok állami támogatását sem szándékozik növelni – állapítja meg az MSZF szakértője.
A panaszkodó nyugdíjasok úgy érzik, hogy mindennapi megélhetési gondjaikra nem nyújtott és nem nyújt megoldást egy-egy Erzsébet utalvány, rezsiutalvány, nyugdíjprémium, sem pedig a 2021. februárra beígért egyheti nyugdíj kiegészítés.
Tisztességes időskori juttatásra és tisztességes évenkénti nyugdíjemelésre tartanak igényt, anyagi kiszolgáltatottságuk megszüntetésére. Sokan írják, hogy Lehet, mire megérkezik a 13. havi, már nem is élünk”. Többen a miatt aggódnak, hogy krónikus betegségekkel küszködve – a járványra való tekintettel – nem kaphatnak általános egészségügyi ellátást.
Az MSZF javasolja a kormánynak, vegye figyelembe a nyugdíjasok véleményét, és gondolja át az intézkedéseit, ha valóban fontosnak tartja az idősek anyagi, – egészségügyi,- és szociális biztonságát.
