„Volt egy 2002 előtti életem, amikor minden kerek volt. Azt hittem, hogy egyenes út vezet a nyugdíjig, szép öregedő színészi életem lesz, és valamelyik vezető színházban fognak majd felravatalozni, de ezután sok minden megváltozott.
Terápia: A színésznek az a szerencséje, ha jó produkciókban, jó darabokban vehet részt, hogy meg tudja élni, át tudja futtatni magán a szerelmet, az árulást., a hatalomvágyat, a boldogságot… Egy civilnek, aki bejár egy munkahelyre hétfőtől péntekig, és ugyanazokkal az emberekkel dolgozik évekig, nem biztos hogy megadatik, hogy kiadjon magából olyan dühöt, fájdalmat, keserűséget, vagy akár örömöt és boldogságot, mint mi színészek.
A színész és a szerep hogyan birkózik:
Minél mélyebb és nehezebb egy szerep, annál inkább megtörténik, hogy úgy kelsz, úgy eszel, úgy fekszel… Bármilyen pillanatban ott van, és előfordul, hogy nem is veszed észre: egyszer csak nyúlsz éppen mondjuk egy bögréért, és utána esik le, hogy miért is nyúltam én így a bögréhez…
Komikus színész:
Nagyon sokan vagyunk a pályán, úgyhogy mielőtt elszomorodnék azon, hogy jó-e nekem az, hogy komikusként könyvelnek el, inkább örülök annak, hogy tudnak rólam. Szökőévente megtalál egy-egy olyan szerep is, amiben egy kicsit meg tudom mutatni, hogy nem csak kedves, komikus figurákat tudok alakítani.
Valamit nálam másképp kötöttek be:
Maradtam infantilis. Ez egy jó álca is sokszor, el is lehet bújni mögé, de alapvetően amúgy is ilyen vagyok. Azt hiszem a gyermeki lelkemet maximálisan sikerült megőrizni. Az anyai nagyanyám mindig azt mondta: bohóc még úgysem volt a családban.”
A teljes beszélgetés a Sztárportréban!
Video ajánló: https://youtu.be/6El8L6_WAsw
A teljes beszélgetés itt megnézhető: https://youtu.be/EbX-nWzO-Eg
