Öt hét nemlét címmel a műsorvezető nemrég önálló estet adott, amit február végén megismétel. Lajos öt hétig kómában volt, ezalatt néhány dolgot elfelejtett.
„Úgy ébredtem fel a kómából, hogy az mondtam magamban, magamnak: Na Lajos, most felébredünk! És kinyílt a szemem. Erre az egyre emlékszem.
A kóma elvitte a gitár tudásomat.
Meghallgattam felvételről egy 29 perces régi műsoromat, és azt mondtam, hogy micsoda tehetség. Behangolták barátok a gitáromat, elkezdtem pengetni, és olyan volt, mint ha gipszbe tették volna a kezem.
Nem kell odafigyelni, ez a fontos:
Kipróbáltam a napokban, hogy állok a tükör előtt, nézem magam, és egy ismert dallamot akarok játszani. Nem ment. Ahogy ott álltam, a szomszéd házban kinyitották az ablakot, kiszóltak valamit, én arra figyeltem egy pillanatra, és mire visszanéztem, már a kezem játszotta a dallamot.
Milyenre vegyem a figurát?
Az egész kórházi létem alatt, végig kapcsolatban voltam a Dumaszínházzal. Mindig, amikor kórházat váltottam, vagy történt valami, amit a sajtó előhozott, akkor (Litkai Gergely, Németh Balázs) bejelentkeztek, hogy ők még számítanak rám. Ez adott nekem egy elhivatottság tudatot. Feküdtem az ágyban, és ahelyett, hogy azon gondolkoztam volna a kórházban, hogy meg fogok halni, az volt bennem: milyenre vegyem a figurát?”
Megosztható video ajánló: https://youtu.be/N-OGKc9fgAk
A teljes beszélgetés itt: https://youtu.be/E2zQClCaATA
