Február 8-án láthatja először a Miskolci Nemzeti Színház közönsége az Ördögök című regényből született előadást a Kamaraszínházban. A 19. század végén és a 20. század elején Oroszországban minden szalonban, minden sikátorban, minden kocsmában művelt vagy írástudatlan emberek a végső kérdéseken gondolkodtak. A legszélsőségesebb szekták és szerveződések vetették fel fejüket, az eszmék zűrzavarában pedig elhomályosodott a legmagasabb rendű értékek jelentése. Dosztojevszkij regénye, az Ördögök ezt a kaotikus, morális válságba jutott világot állítja elénk.
Dosztojevszkij regénye nagyon gazdag és sokrétű történet, politikai és lélektani dráma, filozófiai elmélkedés és krimi egyben, az előadás arra törekszik, hogy ez a rétegzettség minél kevésbé sérüljön. Béres Attila, az előadás rendezője elmondta, az Ari-Nagy Barbara által készített színpadi változatban egyrészt egy generációs konfliktus, másrészt egy bonyolult belső mozgásoktól fűtött társadalmi tabló áll a középpontban, melynek minden alakja választ keres arra a korra, amelyben élnie adatott. – A darabban megjelenő életkísérletek mind kudarcba fulladnak, önpusztítónak bizonyulnak – vagy elpusztulnak, mert ebben a környezetben nem tudnak túlélni. Ha van valami feloldásnak nevezhető vonulat, akkor azt abban a törekvésben látom, amellyel Nyikolaj Sztavrogin próbálja megérteni saját magát, tettei motivációit és a többieket. Ő legalább saját magával őszinte. Ez viszont passzív dolog – hiába lát és tud, ha nem cselekszik.
A rendezés igyekszik reflektálni arra a – távoli – párhuzamra, amely a regény által leírt orosz anarchista törekvések és a magyar rendszerváltás eszmeisége, politikai mechanizmusainak működése között felfedezhető. – Az Ördögök története egy bomló, széteső korszakot tükröz, amikor a társadalmi felépítmény inogni kezd, beáll egy ideológiai válság, a régi rendszer már nem működik, az új pedig még nem alakult ki – elemzi a történetet Béres Attila. – Ilyenkor a legkülönfélébb eszmék és szándékok törnek a felszínre, és összecsapnak, anélkül, hogy bárki tudná, mi lesz majd a helyes út. Idealisták és cinikus törtetők, fanatikusok és jószándékú tájékozatlanok mind ugyanolyan hevesen keresik az új világ kulcsát. Ezt a zűrzavart érzi meg Pjotr Verhovenszkij, és ezt használja ki egy ködös, de tetszetős elképzelés mentén, melynek valós középpontja a hatalom akarása. Az ő tragédiája – ha egyáltalán lehet ezt a szót vele kapcsolatban használni – abban áll, hogy nem tud igazán démoni, nagyformátumú machinátorrá válni, csak tehetséges, amorális ügyeskedő marad. Vele szemben, vagy mellette áll Nyikolaj Sztavrogin, aki viszont nagyformátumú egyéniség, de képességeinek nem talál irányt és szétmorzsolódik a belső feszültségeitől – mondja az előadásról a rendező.
A regényhez képest sokkal sűrűbb a színpadi átirat, így a karakterek megformálása is nehezebb feladat, hiszen egy belső utat kell a nézők számára érthetővé és láthatóvá tenni – hangsúlyozza Bodoky Márk. – Sztavrogin útja folyamatos keresés, egy múltban elkövetett bűn nyomja a lelkét. Keresi a feloldozást, és annak a módját, hogy hogyan lehet teljes értékű életet élni ennek a bűnnek a terhével. Emberről emberre jár, a régi ismerősök, barátok múltját, életét vizsgálva igyekszik kideríteni, hogy ők honnan, hová jutottak tudásuk birtokában, és melyiküké lenne számára is járható út. De megoldást nem talál a kérdésére. Belső vívódásai ellenére vonzza a körülötte lévő embereket, akik legendát szőnek köré, csodálatos embernek tartják, holott valójában nem igazán szolgált rá erre.
A színművész elárulta, rendkívül titokzatos maga a mű és Sztavrogin szerepe is számára. – Én is folyamatosan keresek a próbák alatt, mint ő: keresem az igazságokat, a színészi feladatokat, és sokszor megkérdőjelezem az értékét annak, amit csinálok. De pont ettől rendkívül izgalmas ez a munka. Nagyon bátor vállalkozás az előadás, és nagyon érdekes színházi nyelvet használ, ami különleges élményt tud nyújtani azoknak, akik nyitottan fogadják – ajánlja a darabot Bodoky Márk.
A mai világban az egyéni érdek áll mindenek felett, átgázolunk, átnézünk egymáson, közösségeken, nemzeteken. Egy ilyen őrült, abszurd világban Pjotr valóban képes megvalósítani a célját, ám ez nem egyenlő a győzelemmel, hiszen beleőrül célja hajszolásába – mondja az érzelemmentes törtető forradalmárt, Verhovenszkijt alakító Rózsa Krisztián. – Nehéz ezt az öncélú férfit képviselnem a színpadon, mert én közösségi ember vagyok, tudok együttérezni a másikkal, odafigyelni másokra. Itt viszont egy lelkiismeretlen, mesteri manipulátort kell megmutatnom, aki számára csupán egy ideológia, egy terv létezik, és mindent annak rendel alá, hogy ezt a gondolatot észrevétlenül elültesse másokban is. A világban körülnézve számtalan ilyen embert látunk, nem csak politikusok, vezéregyéniségek között, de akár hamis barátok képében a hétköznapokban is – fejti ki a színművész. – Bármennyire taszító is számomra Pjotr karaktere, magát a szerepet mégis tudom szeretni, mert félelmeim ellenére nagyon érdekes feladat. A néző számára olyan emberi sorsokat, szellemi értékeket és ellenpéldákat kínálunk ezzel az előadással, amelyeken érdemes elgondolkodni. Amit nem merünk kimondani még magunknak sem, azt mi most kimondjuk a színpadon. Szeretjük azt látni, hogy az élet szép, de meg kell tanulnunk észrevenni és kezelni azt is, hogy a felszín alatt ott van a romlottság, az önzőség, a manipuláció, amivel mindannyian találkozunk a hétköznapokban – tette hozzá Rózsa Krisztián.
DOSZTOJEVSZKIJ: ÖRDÖGÖK
Makai Imre regényfordítása alapján a színpadi változatot készítette: Ari-Nagy Barbara
NYIKOLAJ SZTAVROGIN BODOKY MÁRK
PJOTR VERHOVENSZKIJ RÓZSA KRISZTIÁN
SZTYEPAN VERHOVENSZKIJ, Pjotr apja VARGA ZOLTÁN Jászai-díjas
VARVARA SZTAVROGINA, Nyikolaj anyja SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
SATOV LAJOS ANDRÁS
DÁSA SATOVA, a húga HORVÁTH ALEXANDRA
KIRILLOV FECZESIN KRISTÓF
LIZA DROZDOVA PROHÁSZKA FANNI
PRASZKOVJA IVANOVNA DROZDOVA, Liza anyja MÁHR ÁGI Jászai-díjas
MARJA LEBJADKINA RUSZNÁK ADRIENN
LEBJADKIN KAPITÁNY, Marja bátyja KONFÁR ERIK
VIRGINSZKIJ KOKICS PÉTER
VIRGINSZKAJA, a felesége VARGA ANDREA
FEGYENC FEGYKA SIMON ZOLTÁN
LIPUTYIN SOMHEGYI GYÖRGY
SIGALJOV PAPP ENDRE
ŐRNAGY KINCSES KÁROLY
GAGANOV KERESZTES SÁNDOR
TANÁR ZALÁNYI GYULA
DIÁK KOLLER KRISZTIÁN
DIÁKLÁNY CZVIKKER LILLA
TANÍTÓ FEKETE ZSOLT
LJAMSIN NAGY NÁNDOR
NASZTASZJA SZALAY PETRA
GIMNAZISTA LÁNY GULYÁS ZORKA
Díszlettervező: CZIEGLER BALÁZS
Jelmeztervező: PILINYI MÁRTA
Dramaturg: ARI-NAGY BARBARA
Zene: MÁRKOS ALBERT
Ügyelő: EGYÜD TÜNDE
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: SZALAY PETRA
Rendező:
BÉRES ATTILA
Fotó: Éder Vera
