A Mákháború főhőse egy fiatal nő a 20. századi kínai-japán háborús időszakban, amely előbbi történelmének talán legsötétebb- és véresebb évei. Na nem teljes egészében valósághű regényt írt Rebecca F. Kuang, ugyanis az eseményeket fantasy keretek között adja át az olvasóknak; sámánista mágiával és drogokkal (ópium) átszőtt világában központi elem a háborús stratégia, a harcművészet, a birodalmak összeomlása, a modernizmus és konformizmus, valamint a diktátorok születése – természetesen a mák mint ópium köré építve.
Kuang karakterei nem idealizált alakok; megvan a jó és a gonosz énjük is ugyanúgy, mint esendőségük; szembe tűnőbb jellemfejlődést azonban nem tapasztalhatunk. A cselekmény fő vonalát beindító szál meglepő is lehetne, de mégsem az: az alsó társadalmi rétegből származó Zsin felvételt nyer egy elit akadémiára, ahol a hadászat mellett többek közt hiedelemvilágban is ismereteket szerezhetnek. Elhatározza, hogy ingyen fog bejutni, amit eltökéltségének és kitartásának köszönhetően sikerül is a hivatalnoki felvételi vizsga abszolválása révén. Sajnos azonban kirekesztetté válik sötét bőre és nikarai paraszti származása miatt – de azért egy barátra mégis sikerül szert tennie.
Ekkorra már jókora puttonyt cipel a vállain, ugyanis az árva Zsint egy erőszakos családban helyez el, ahol kihasználják őt: ópiumfutárként dolgoztatják. Emiatt, s mert egy nem túl kedvező házasságba kényszerítenék, jelentkezik a hadi akadémiára. Az oktatás, s legfőképp a mítoszok iránti erős érdeklődése, valamint a bántalmazás, a kirekesztés tovább formálják személyiségét, s nyomon követhetjük, hogy személyisége hogyan válik egyre sötétebbé. Lehetőség adódik a megmutatkozásra megmutatására majd egy újabb háborúban, amely színterén neki és korosztályának is tevékenyen részt kell vennie.
A szomorú pillanatokban az írónő azért mosolyt is képes csalni az arcunkra finom humorérzékével. Szükség is van a szórakoztatásra, mert a tárgyilagos stílusú a katonai leírások aránylag nagyobb részét teszik ki a könyvnek, valamint jelen van a nyers brutalitás, erőszak is a kemény elnyomás mellett.
Mindez talán elrettentheti az ehhez nem hozzászokott vagy ezt nem kedvelő olvasókat de érdemes kitartani, ugyanis nem kaptafa a Mákháború, hiszen a főszereplő nem a tipikus jó karakter. Szerencsére lesz folytatás, és nem is egy kötet, mert Kuang trilógiában gondolkodik. és szerencsére lesz is folytatása.
