David Koepp neve azoknak lehet ismerős, akik jártasak a filmiparban, vagy mondjuk a Pókember, a Jurassic Park vagy a Zathura a kedvenc filmjeik közé tartozik. A forgatókönyvíró ugyanis előrukkolt első regényével. A hűtőkamra alaptörténete Hátborzongató az alaptörténete: egy űrhajóroncs landolt egy Ausztrália mélyén fekvő kisvárosban, majd évekkel később hullani kezdtek a lakosok…
A tragédia oka egy a roncson fejét felütő organizmus. Specialitása, hogy szétterjed a testben és az idegrendszert veszi célba – ám áldozatát nem megöli, hanem átveszi a gazdatest feletti kontrollt. És bár egyszer már sikerült izolálni a jelenséget, az emberi balgaságnak és a felmelegedésnek hála évtizedekkel később a vírus újra lecsap, ugyanis anno mintát vettek mielőtt elpusztították volna a fertőzött várost.
Itt jön a képbe a Pentagon bioterror-ügynöke, Roberto Diaz, aki annak idején partnerével, Trini Romanóval részt vett a vírus likvidálásában Kiwirrkurrában. A jelenben a biztonsági őr Naomi és Teacake észlelik a veszélyt, és ezt a Pentagon műszerei meg is erősítik. A mostanra nyugalmazott Diaz ügynököt pedig visszarendelik.
Ami a karaktereket illeti, érződik a szerző forgatókönyvíró tapasztalata, ugyanis jó érzékkel ragadta meg szereplői legjellemzőbb vonásait, így mindenki egyedi és így jól megjegyezhető személyiség. Háttértörténetük többnyire kellően kidolgozott, egyedül Diaz életével, karrierútjával kapcsolatban esetében érezhetünk némi hiányosságot. A sztori hangulatról feltételezhetnénk, hogy a címhez híven hideg, ám ez tévedés, ugyanis az író nem félt belevinni érzelmeket, amelyekkel jól és hitelesen is bánik.
Több forgatókönyvírónak is ki kellene magát próbálnia regényírásban, ugyanis az a profizmus, amelyet Hollywood megkövetel, mind párbeszédek, mind történetvezetés, mind humor szempontjából jót tesz a megszülető műnek. Érezhető az is, hogy az író alapos kutatómunkát végzett – ennek ékes bizonyítéka a szakzsargon –, realisztikussá téve a történetet. Első regényes írónak nem is lehetne jobb művel indítania a könyvpiacon.
