… mondja beszélgetés közben Kiss Gabriella, művésztanár, képzőművész, miközben legújabb tárlatát rendezgeti, – amelyet kedden nyitnak meg a miskolci Fazola Henrik Szakképző Iskola aulájában, – ahol képeit és textilkompozícióit mutatja be.
– Tulajdonképpen ízelítő ez az elmúlt évtizedekből, mert van itt olyan grafikám, amelyet még a főiskolán készítettem, de olyan is amelyet egy-két éve, s az már egészen más technikával készült – mondja.
Nagyon sokoldalú művészember Gabi. Régen ismerjük egymást, így tudom: mindamellett, hogy tanít, bábokat készít a bábszínház előadásaira, fest, és textilkompozíciókat készít, beletanult az ötvösmesterségbe is. Folyamatosan képzi magát, s noha kész művész, mindig újabb és újabb technikákon töri a fejét. – Szeretek mindig a dolgok sűrűjében lenni. – mondja.
A textilkompozíciók kenderkócból vagy papírból készültek. Nekem a Lélektartó doboz tetszett a legjobban, amely papírcsövekből készült. Amikor rákérdezek a címválasztásra… – Ezeken a papírlapokon a szüleim fényképei vannak, mert valamikor sokat fénymásoltam belőlük, s sajnáltam kidobni Őket, hiszen számomra a legkedvesebbek képei voltak rajta. Sajnos már egyikük sincs köztünk, akkor ez nem egy lélektartó doboz? – kérdez vissza.
A képek nem kronológiai sorrendben sorakoznak, de persze nem nélkülözik az együvé tartozást, az egymáshoz kapcsolódást. A szimbolista stílusban festett képei közül, nekem a „Négy évszak anatómiája” sorozata a legmegragadóbb, főként mikor megmutatja a különleges technikával készült papírmasé anyagon, hogy áttetsző, s a lényeg, a mondanivaló, amely kiemelkedik, tollal, tussal készült.
Ékszereiből még csak a vizsgamunkái láthatóak az iskola folyosóján, de azok is nagyon ígéretesek. Finom vonalak, szép formák, gyönyörűen cizellált minták, mert ezekben is a gazdag, színes lélek tükröződik, amely minden munkájában.
Kép és szöveg:Orosz B.Erika
