Gerevich Dominik harmadik helyet ért el Papp Gyuri navigálásával a decemberi FRT.HU Kupán.
Mielőtt erről a versenyről kérdezném, faggatom az eddigi autóversenyzői pályafutásáról.
Megosztanád a portálolvasókkal az eddigi autósportos életedet?
– Ez egy bonyolult kérdés bár a válasz egyszerű: Nincs előzmény, nem versenyeztem korábban sehol, kimaradt a gokart, sőt a szimulátoros korszak is. Tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra indult idén októberben az egész. Korábban apa kezdett foglalkozni velem. Elhagyott erdei utakon, kieső parkolókban kezdődött, megtanultam elindulni, megállni, váltani szóval teljesen az alapok. Apa rengeteget vezet, túl van 3 millió kilométeren. A fél életét az autópályákon töltötte, de volt egy pont ahol úgy gondolta szervez egy kis meglepetést. Itt jött a képbe apa gyerekkori barátja Papp György, aki Európa bajnok Rally navigátor, találkoztunk egy erdészeti rakodón a Bükkben, ahol mentünk pár kört. Azóta valamiért nem akar kiszállni a jobb egyről. Rengeteget tanulok tőle nagyszerű ember és kiváló tanár és főleg van türelme hozzám.
Mennyi éves vagy most Dominik, és mikor indultál és milyen indíttatásból autóversenyen?
– Tizenöt múltam októberben. Az első verseny novemberben, Mezőkövesden a Bázis szlalom volt. Igazából azt gondolom, hogy apukám kimozdított a komfort zónámból és annyira beletalált, hogy el is ragadtak az események. Gyuri volt az, aki felvetette a zártpályás versenyek ötletét, hiszen még nincs jogosítványom, így máshol amúgy se indulhatnék. Kicsit tartottam tőle, hiszen nem láttam még semmilyen pályát korábban, de sokat nyugtattak előtte, hogy ez csak a tapasztalat szerzésről szól. Majd jött a verseny, ami remekül sikerült és a végén felállhattam a dobogóra is.
Milyen autót vezettél életedben először?
– Egy 1,4-es VW Pólóval kezdődött. Emlékszem majdnem el is ment a kedvem az egésztől, mert rögtön lefulladt párszor.
Idén milyen autókkal versenyeztél, mit tudhatunk róla?
– Egy 1.3-as benzines full széria Ford Fiestával kezdtünk tanulni Gyurival, és ezzel is indultunk Mezőkövesden, majd meglepett édesapám egy Ford Fiesta ST-vel, ami egy osztrák szlalom autó volt korábban. Ez már egy komolyabb autó 2000 cm3 150 lóerő, de ez is messze van még a versenyautóktól. Ennek az átépítése kezdődik meg December végén, kerül bele cső, és tűzoltórendszer a biztonságunk érdekében, kap új futóművet, és ha telik a keretből talán egy versenyváltót is.
Utoljára az FRT.HU kupán találkoztunk ahol két autóval is indultál. Miként sikerült a verseny?
– Azért indultunk két autóval, hogy megismerhessem a kiskunlacházi repteret mielőtt a piros szörnyet is a pályára visszük, igazából ez a stratégia része volt. De bevallom, még érzelmi alapon se tudok elszakadni az első kupás autómtól. A verseny nagyszerű volt, sok élménnyel gazdagodtam. Találkoztam Dudás Gergővel, aki az idei ORC Bajnok és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beülhettem mellé a Mitsubishi Lancer EVO IX-be ami hatalmas élmény volt. Majd Gergő is beült mellém, ami azért is tanulságos volt számomra, mert hirtelen rám tört a bizonyítási láz aminek meg is lett az eredménye megpördültünk a pályán ez idő veszteségbe és egy első lökhárítómba került. Itt értettem meg, hogy a pályán nincs helye az érzelmeknek, mindig 150%-ot kell hozni. Mindezek ellenére itt is felállhattam a dobogóra. Remek ellenfeleket ismerhettem meg, akikkel élmény lesz jövőre versenyezni.
Beszéljünk kicsit a jövőről. Most, hogy nagyjából körvonalazódik, hogy van keresnivalód az autósportban. 2020-ban milyen bajnokságok és versenyautók várnak rád, mik az álmaid?
– Szeretném a jövő évben az FRT összes versenyét végigcsinálni és természetesen kategóriát nyerni, de rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm, hogy ez sikerülhessen. Egyelőre a Ford Fiesta ST, de persze vannak vágyak és álmok jó lenne majd egy R2-es autóba átülni valamikor. Nem tudom még megfogalmazni pontosan, hogy mi hajt, de életemben először érzem, hogy ég a láng bennem.
Köszönöm szépen Anya, Apa, és Papp György segítségét.
– Hajósi Miklós –
