Színházban játszott, operettben szerepelt, film főszerepet kapott, mégis a mikrofonnál kötött ki.
„Nem akartam soha színész lenni, 2-3 mondatos szerepeket játszottam. Akkor érzem jól magam, ha egyedül vagyok a színpadon, és verset mondok. Két operettben játszottam összesen. Debrecenben jól ismertek, mint versmondót. Nagyon sok vers van a fejemben, rengeteg előadó estet csináltam énekesekkel vagy egyedül.
Egyszer, amikor a Bál a Savoyban című operettben szerepeltem, ahol nem kellett énekelnem, hanem mikrofonba kellett beszélni, azt mondta a barátnőm (ő játszotta a főszerepet, a Tangolitát) Máriáss Melinda, hogy olyan kellemes a hangom a mikrofonban, elmehetnék rádióbemondónak.
1978-ban kerültem a rádióba, 1-2 hónappal később pedig a televízióba. 27 éven át párhuzamosan dolgoztam a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. A televízióban utána úgy gondolták, hogy nem kellenek már bemondók. A rádióban a mai napig ott vagyok.
Pap családból származom, édesapám görögkatolikus pap volt. Felnőtt fejjel gondolkoztam én is ezen, amikor már rádióbemondó voltam, de egy percig nem bántam meg, hogy nem lettem szerzetes, mert nagyon szeretem a munkámat. Most a katolikus televízióban dolgozom, és ott nagyon sokszor találkozom papokkal, szerzetesekkel, szerzetes nővérekkel. Tiszteletre méltó, ahogy elhivatottan élnek, de kívülállóként nézve ez nagyon nehéz élet. Nagyon sokat kell azért tenni, hogy valaki igazi szerzetes legyen. Óriási erő kell hozzá, és azt hiszem, hogy én erre képtelen lettem volna.”
További részletek a beszélgetésben: https://sztarportre.hu/
2 karácsonyi vers:
