Drogbárók, maffia, rejtett kincs, elmebeteg emberkereskedő – ezek az összetevői a Cari Mora című regénynek. Ezzel a körítéssel beszél Thomas Harris az illegális amerikai bevándorlásról – elsősorban a főszereplőn keresztül. Teszi mindezt erőteljes hangulatot keltő és a köntörfalazást, hosszú körmondatokat mellőző stílusban. Eredményül pedig egy rövid, ugyanakkor tömör és sűrű regényt kapunk.
A helyszín egy Miami partján fekvő kúria, amely Pablo Escobar tulajdonában állt egykor. Az a hír járja, hogy az épület az alvilág kiemelt figyelmében áll, ugyanis dollármilliókat érő arany rejlik a föld alatt – ez a figyelem pedig egyrészt Hans-Peter Schneideré, aki nőket gyilkol és eladja holttestüket további gyalázás céljából; másrészt Don Ernestóé, a maffiafőnöké. Útjukban Cari Mora áll, aki a kúria úgymond gondnoka, aki amerikai bevándorló, aki egykor gyerekkatona volt.
A karaktereket illetően, megformálásuk többé-kevésbé sikerült. Az író őket sorjában mutatja be nekünk, megismertetve múltjukat visszatekintések által, azonban a másodlagos szereplőkre a kidolgozottság kevésbé igaz. Cari igen erős és kemény személyiséget kapott: bátor, okos és belevaló, igazi túlélőfajta. A szerző elég sok pozitív vonással vértezte fel főhősét, talán a nehéz múltját próbálta az író ellensúlyozni ezzel. És bár jóból is megárthat olykor a sok, de ezzel együtt is remek karakter lett Cari. Hans-Peteről nincs mit ragozni: félelmetes és bezárni való elmebeteg.
A regény gyorsan pörgethető, ami köszönhető a rövid fejezeteknek és a pörgő eseményeknek, sodró cselekménynek. Thomas Harris a mocskos alvilágot megspékeli a pszichopátiával, kiemelve a Cari Morát a műfajban, így semmiképp nem érdemes kihagyni, ha üde, friss színfoltra vágyunk.
