Az ágybérlő – nem is asszociálhatnánk másra, mint az Airbnb-re. A regény nem erről szól, ám hasonló szituáció adja a kiindulópontot: adott két felnőtt, akik osztoznak egy ágyon, illetve lakáson – nem, nem alszanak együtt, hanem életritmusukat egymáshoz passzintva laknak ugyanabban a lakásban és alszanak ugyanabban az ágyban. Ebből a kiindulópontból ír Beth O’Leary egy szórakoztató, kedves, mai, valamint igen, romantikus történetet.
Nem könnyű szituáció, amikor szakítasz pároddal, és te húzod a rövidebbet, azaz a közös fészekből neked kell elköltöznöd. Tiffy ebben a cipőben jár, ráadásul anyagilag nincs eleresztve. Muszáj kompromisszumot kötnie: ha élhető körülmények közt szeretne lakni, akkor bizony el kell tűrnie egy lakótársat, Leon személyében. A felállás szerencsés, mert munkaidejük nem keresztezi egymást, így gyakorlatilag nem is találkoznak. Adja magát a kérdés, hogy vajon szövődnek-e köztük gyengéd érzelmek – a sors feldobja a labdát, ugyanis egy véletlen folytán találkoznak.
Bár a fülszöveg alapján talán élhetünk a gyanúperrel, hogy a történet nem több szirupos-cukormázas borításnál, Az ágybérlő kellemes meglepetést okoz, mert túllép a romantikus történetek e kötelező stílusán: Egyrészt a váltott nézőpont mindkét szereplőt közelebb hozza hozzánk, továbbá dinamikét ad a cselekménynek, amelyet a fejezetek formailag is visszatükröznek – az külön pluszt csempész e szerkezetbe, hogy az egyik nézőpont nőé, a másik férfié. Másrészt személyes problémáik és küzdelmeik is terítékre kerülnek, így olyan komolyabb témák is felmerülnek, mint például az abúzus.
Beth O’Leary regénye teljesíti a romantikus zsáner felé támasztott elvárásokat, sőt még többet is ad annál, ennélfogva Az ágybérlő kellemes meglepetést okozhat a műfajt kevésbé kedvelőknek is. Persze az előnyök hátrányok is lehetnek, ha például valakit zavar a nem egységes stílus. Ám összességében Az ágybérlő a maga zsánerében kellemes, szórakoztató könyv lett.
