Jól bevett séma a krimiknél, hogy a főszereplő intézményi és szervezett kereteken kívül akarja hidegre küldeni a bűnöst. A naturalista erősen erre a sablonra épít: Andrew Mayne főhőse teljes mértékben a tudományok embere, annak minden előnyével és hátrányával: biogenetikára specializálódva számítógépes modellekkel vizsgálja az ökológiai rendszer viselkedését.
A sztori alapja egy halott nő, aki Theo Cray professzor tanítványa volt; elvileg egy medve végzett vele. A prof természetesen más véleményen van, hiszem ismerte őt; azonban mivel a rendőrség nem hisz neki, saját szakállára kezd nyomozásba, aminek folytán idővel több, holttest nélküli áldozat is képbe kerül. Nem kell a professzort félteni, hiszen beveti tudása teljes arzenálját, ami hatásos, hatékony fegyverekkel van tele, úgymint számítógéptudomány, biológia, botanika, antropológia, statisztika.
A szereplők jól és jellegzetesen megformáltak: Theo tipikus tudós biológus és nagyon okos, aminek megfelelően rendelkezik némi kockasággal és eminenciával hasonlatos vonással, kiegészítve azzal, hogy esetlenül mozog a társasági élet útvesztőiben. Mindemellett Mayne finoman képes árnyalni a történetet, például borzongatást vált ki Theo saját megfigyelés alatt állásának gyanúja. Pozitív, hogy ellenpólusként Jillian személyében egy erős és karakán női karaktert is kapunk.
A cselekményre eleinte a lassúság, ugyanakkor a kiegyensúlyozottság jellemző, amely ennek ellenére a kezdetektől fogva magába szippant. Ehhez jön még az újfajta koncepció, illetve megközelítésmód, hogy a főszereplő és az igazságszolgáltatás, illetve nyomozás közti (köszönőfélben sem lévő) viszony. A naturalista az érdeklődést a tudományosságával is fenntartja (az ily módon szert tett ismereteket azért érdemes a helyén kezelni, illetve kétkedve fogadni).. Ettől függetlenül érdemes venni a bátorságot és elolvasni Mayne könyvét az előbb említett okokból kifolyólag.
