Szél Bernadett, független országgyűlési képviselő azt próbálta felderíteni, hogy mennyi gyermek kerül Magyarországon lakhatási szegénység miatt átmeneti állami gondozásba.
Szél Bernadett eltökélt szándéka, hogy továbbra is küzdeni fog egy igazságos lakáspolitikáért, amely alapnak tekinti, hogy minden gyermeknek otthont biztosítson és minden segítségre szoruló családot megfizethető lakhatáshoz juttasson.
A képviselő-asszony azt próbálta feltérképezni, hogy a lakhatási szegénység miatt mennyi gyermek kerül évente átmeneti állami gondozásba. Kért erre vonatkozó adatokat az Emberi Erőforrások minisztériumától (EMMI), a Belügy minisztériumtól (BM), az Igazságügy minisztériumtól (IM) és a Nemzeti Adat és Információs Hivataltól (NAIH) de válaszokat, pláne adatokat nem kapott. Végül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szolgáltatott információt. Szél Bernadett eleve méltatlannak tartja, hogy a felsorolt négy hivataltól nem kapott adatokat, miközben ebben a témában hatalmas a baj.
„Hosszú hónapok óta próbálom megtudni, mi lesz a gyermekek sorsa ma Magyarországon a szülők lakhatási gondjai, hajléktalanná válása esetén. Az egész azzal kezdődött, hogy tudni szerettem volna, hány gyermeket emelnek ki átmeneti állami gondozásba, mert a családja utcára került. Válasz helyett a budapesti kormányhivatal vezetője világosított fel arról, hogy ilyen adatokat ne is keressek, mert nincsenek. Mivel törvény erre nem kötelez senkit, nincs is ilyen adatgyűjtés, így maga a kormány sem tudja, hogy hány gyermeket szakítanak el a családjuktól, döntően azért, mert a szülők nem tudják megoldani a lakhatásukat. Elvileg nem is fordulhatna elő ilyesmi, mert hatályos törvény tiltja, hogy csupán anyagi okokból fennálló veszélyeztetettség miatt emeljenek ki gyermekeket a családjukból, csakhogy a gyakorlatban mégsem működik a törvény. A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő kiskorúak közül minden harmadikat anyagi helyzete miatt szakítanak el a családjától.
A családból való kiemelés ugyanakkor csak a végső eszköz, előtte több állomás van, ami arra hivatott, hogy ezt megelőzze. Persze kérdés, milyen eredménnyel. Mindenesetre, ha a lakhatási okok miatti kiemelések számáról nem is tart nyilván adatokat az állam, a megelőzést szolgáló eszközökről igen. Ezért is fordultam a KSH-hoz, mivel arról vannak statisztikáik, hogy évente hány gyermek kerül átmeneti gondozásba rossz lakhatási körülmények, hajléktalanná válás miatt. Átmeneti gondozásba – ezen belül is: gyermekek átmeneti otthonába, családok átmeneti otthonába, illetve helyettes szülőkhöz – sokféle okból kerülhetnek a gyermekek. Ilyen a családon belüli erőszak, bántalmazás, a szülők akadályozottsága, egészségügyi problémái, szenvedélybetegsége, a gyermek viselkedési zavarai, de ide tartoznak a lakhatási gondok is. A már említett törvényi rendelkezés ez utóbbit tiltaná. Az átmeneti gondozásba vétel krízishelyzetben nyújt ideiglenes segítséget, egy, legfeljebb másfél éves elhelyezést, de tartós megoldást nem, és, ezért a gyermekek egy részénél a későbbi szakellátásba vételnek szinte ez az előszobája.
A mostani adatkéréssel megtudtam, hogy pontosan hány gyermek került átmenetileg ilyen intézményekbe – akár egyedül, akár a családjával – lakhatási szegénység miatt. A KSH által megküldött adatok szerint 2018-ban az átmeneti gondozásba vett gyermekek száma megközelítette a 8 ezret (7892), ami 2010-hez képest 500 fős növekedést jelent. Ezen belül gyermekek átmeneti otthonában éves szinten 309 gyermeket láttak el lakhatási okok miatt (elégtelen lakhatási körülmények, hajléktalanná válás, kríziselhelyezés), a gyermekkel együtt a szülőknek is elhelyezést biztosító családok átmeneti otthonában pedig 4020 gyermeket, hasonló okból. Ez az összes átmeneti gondozásban részesülő gyermek 55 százaléka, vagyis minden második gyermek (és családja) kifejezetten lakhatási okok miatt került ilyen otthonba. Hajléktalanná válás miatt hét gyermek került önálló helyettes szülőhöz. A tendencia jellemzően az, hogy egyre több a lakhatási okokból átmeneti gondozásra szoruló gyermek (és család): 2015-ben közel 5 ezer gyermeket láttak el családok átmeneti otthonában míg a 2000-es éves közepén ez a szám még „csak” 3 ezer volt. Eközben a férőhelyek száma csak pár százzal nőtt. Ma az ország 163 családok átmeneti otthonában összesen 4117 férőhely van. Eredetileg átmeneti otthonokként jöttek létre a válságba került családok egyben maradásának érdekében ezek az intézmények. A fő indok, hogy ezzel megelőzzék a gyermekek kiemelését a családjukból, de ma már egyre inkább a – nem létező – állami lakáspolitika válságtüneteit mutatják. Nem átmeneti, hanem tartós lakhatási gondokkal küzdő családok kényszerülnek arra, hogy gyermekeikkel a családok átmeneti otthonában kérjenek elhelyezést, majd a határidők miatt kénytelenek legyenek az egyik intézményből a másikba vándorolni. Szakemberek szerint a bekerülők 5-10 százaléka tud csak később albérletbe költözni, és önálló lakhatást biztosítani a családjának, a többség kering a rendszerben, az egyik intézményből a másikba vándorolnak. A kormány erre az intézmény-hálózatra évente mindössze csak 3,5 milliárd forintot ad, miközben az érintetteknek az ellátórendszerből való kilépéséhez semmilyen segítséget nem nyújt. Sehol nincsenek azok a lakásfenntartási vagy albérlet-támogatások, azok a szociális bérlakások, amik tartós megoldást nyújtanának a rászoruló gyermekes családok lakhatási problémáira. Az állami lakáspolitika hiányát pedig azok a gyermekek sínylik meg leginkább, akik a biztonságot és állandóságot jelentő otthon élménye nélkül nőnek fel”–írta Szél Bernadett a szelbernadettblog.blog.hu -n
Közreadta: Kertész Z István/kép Szél Bernadett fb oldala
