Sokunkkal megtörténik, hogy úrrá lesz rajtunk a fásultság életünk bizonyos területein – például a munkában vagy a kapcsolatainkban ez előfordulhat. Erre építve egész eredeti alapgondolattal rukkolt elő és robbant így be a könyvpiacra Samantha Downing, aki egy átlagos családot mutat be nekünk: apa, anya és gyerekek, akik jólétnek és egészségnek örvendnek. A 15 éve házas pár úgy érzi, ideje színt vinni a kapcsolatukba, illetve feléleszteni a tüzet. E célból nem mindennapi „játékkal” állnak elő: a pajzán út helyett nagyban, pontosabban emberéletekkel játszanak, ugyanis gyilkolással visznek izgalmat házaséletükbe. A „légyottok” titoktartása érdekében mesteri tervet eszelnek ki.
A történetet az írónő a férj szemszögéből, jelen időben meséli el, akinek nevét sosem ismerjük meg. Ez némi rejtélyes hangulatot is kölcsönöz az egész sztorinak, valamint ennek köszönhetően olyan érzésünk támad, mintha mi is részese lennénk annak. A szereplőket is rajta keresztül ismerhetjük meg, vele pedig már-már képesek vagyunk szimpatizálni, ahogyan belelátunk gondolataiba és érzéseibe. Példának okáért szereti feleségét és két gyerekét, azonban ez természetesen nem menti fel őt sem az elkövetett rettenetes tettek és az azok által okozott szenvedések felelőssége alól.
A történetmesélés lényegre törő, nem kapunk felesleges töltelék- és sallangszöveget, ami a cselekmény tempóját feszessé teszi, így nemigen marad időnk emészteni az eseményeket, s csak sodródunk előre az írónő által generált árral.
Samantha Downing debütáló regénye erősre sikeredett: ötletes, fordulatokkal teli és remekül felépített, amely még a legkevésbé megfelelő pillanatokban és helyzetekben bedobott fekete humorral is szórakoztat. Az Elbűvölő feleségem teljes figyelmünket leköti; a pszichothrillert kedvelőknek pedig tilos kihagyni. Arra érdemes minden leendő olvasónak felkészülnie, hogy felkavaró-felzaklató élményben lesz része.
