Elvonult a vállalkozó az elmúlt héten arról a sajókápolnai bányatelekről, melynek művelése ellen a helyi lakosokkal közösen csaknem egy évtizede küzdött a Zöld Kapcsolat Egyesület a környezeti hatásvizsgálati eljárások során. A tiltakozások hatására kicsit távolabb, a település határától így is, alig 150 méterre, 2014-ben kezdték el a rossz minőségű lignit kitermelését. Azóta a levegőszennyezés, a zaj és robbantások károkozását voltak kénytelenek elszenvedni a környékbeliek.
Akadt, akinek a háza megrongálódása miatt kártérítésre is kötelezte a bányavállalkozót a bíróság. Az itt termelt lignit különlegesen rossz minőségű köztes szénféleség. Magas a kén- és arzén tartalma, és a szállítása, valamint tüzelése során keletkező jelentős szálló por terhelése az elmúlt években tovább rontotta a már egyébként is kritikus Sajó-völgyi légszennyezettségi helyzetet, amelyre az Európai Bizottság, mint a legsúlyosabb magyar környezeti probléma egyikeként hivatkozik.
A lignittel történő lakossági tüzelés komoly szállópor és kén-dioxidszennyezést okoz, és növeli az egészségügyi kockázatokat, tönkre teszi a háztartási tüzelőberendezéseket. A WWF 2015-ös akkreditált vizsgálatai kimutatták, hogy a sajókápolnai lignit arzéntartalma is magas. Mind a füstgáz szilárd részecskéivel, mind a hátra maradt hamuval környezetszennyezést és egészségkárosodást okozhat. A Magyar Természetvédők Szövetsége és a Bankfigyelő Hálózat méréseivel pedig a sajókápolnai lignitbányához közel eső magánterületen a durva szállópor részecskék (PM10) esetében az EU 24 órás átlagos egészségügyi határérték túllépését igazoltak 2018 októberében. A magas kéntartalmú, gyenge minőségű borsodi szenek tüzeléséből eredő súlyos légszennyezés negatív környezeti, egészségügyi és természeti hatásai, annak közvetett költségei jelentősek, jóval meghaladják a remélt előnyeit (pl. helyi lakosság olcsó tüzelővel való ellátása). Éppen ezért szorgalmazzuk a zöld szervezetekkel, hogy az Uniós szénrégiókkal együttműködve, a kormányzat aktívan vegyen részt a szén-mentesítés elősegítésében oly módon, hogy az igazságos legyen a helyi közösségek és munkavállalók számára is.
Sajnos tetézi a problémát a Sajó-völgyet és tágabb környezetet jellemző téli, fűtési időszakban uralkodó légcsendes állapot, amely Sajókápolna térségére is jelentős hatással van. Mint már hírt adtunk róla, 2019 januárjában a levegőszennyezés helyzetének romlása miatt a Levegő Munkacsoport, a Zöld Kapcsolat Egyesület és egy magánszemély kérésére elindult a Sajó-völgy levegőminőségi tervének soron kívüli felülvizsgálata. A közeledő fűtési szezon szempontjából egyik legfontosabb javaslatunk a lignit lakosság számára történő árusításának, szociális tüzelőanyagként való osztásának azonnali betiltása, és az árusított tűzifa nedvességtartalmának és fűtőértékének jogszabályi korlátozása. Erre felhívtuk a kormányzat és a környezetvédelmi hatóság figyelmét, lépéseket teszünk a térség tüzelőanyag minőségének vizsgálata érdekében.
Mindezek tekintetében a helyi lakosság és a környezetvédő szervezetek bíznak abban, hogy a bányavállalkozó nem csak szünetelteti tevékenységét, hanem minél hamarabb hozzálát a terület rekultivációjához is, melyet figyelemmel kívánunk kísérni. Eltűnik a tájsebként éktelenkedő és a települést szállóporral borító meddőhányó a térségből, és esélyt kaphat a természeti környezet (Békás-tó, Nyögő patak) is a rehabilitációra. Hogy ez a szempont sem lényegtelen, azt igazolja a Miskolci Közigazgatási Bíróság 2018 novemberében hozott határozata is. A Múcsonyi ökológiai folyosót érintően tervezett lignitbánya megnyitásának elutasító indokai között kimondták, hogy „a bányászattal kapcsolatban megvalósítandó gazdasági érdek nem előzheti meg a természetvédelmi érdeket”.
Az együttműködő környezetvédelmi szervezetek továbbra is nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy a Sajó-völgy környezeti és egészségügyi állapotának ismeretében sürgős intézkedésekre van szükség. A helyi és országos civil szervezetek összefogást szorgalmaznak a szakmai, egészségügyi, szociális, gazdasági érintettekkel, s felhívják a figyelmet arra, hogy a döntéshozók felelőssége kiemelkedő a kritikus folyamatok megállítása érdekében, hiszen az sem üdvözítő, ha lignit, vagy nedves fa helyett hulladékkal fűt az egyre elszegényedő lakosság. Aktuális felelősségük az is, hogy a magyar energia- és klímapolitikát 2030-ig meghatározó Nemzeti Energia és Klímatervbe illesszenek olyan intézkedéseket, amelyekkel a szennyező lakossági fűtést minél korábban ki lehet vezetni és segítik (különösen az energiaszegénységben élők) tiszta fűtésre váltását.
