Közös fellépést javasol a nyugdíjasok érdekében a Magyar Szociális Fórum. Hétfőn kiadott közleményében az emberjogi mozgalom azt írja, hogy kb. 2,7 millió nyugdíjszerű ellátásban részesülő honfitársunk sokkal többet érdemelne az inflációt követő nyugdíjemelésnél, amit évek óta alamizsnaként nyújt a kormány, mintha nem ők építették volna az országot.
Az elmúlt években gyökeres változásokon ment keresztül a nyugdíjrendszer. Eltűntek belőle a korhatár alatti ellátások, mint pl: a fegyveres testületek, a bányászok, vagy a veszélyes munkakörben dolgozók korkedvezményes nyugdíjazásának lehetőségei, de a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj fogalma is törlődött a szótárból. A rokkantakat duplán sújtotta a megszorítás, mert a pénzellátásaikat is jelentős mértékben lecsökkentették. Ők a legnagyobb vesztesei a nyugdíjrendszerben bekövetkezett változásoknak, mert a rokkant évek jogfenntartó szolgálati idejét is megvonták a rokkant évek teljes időtartamára, visszamenőleges hatállyal is.
Tovább nehezíti a nyugdíjszerű ellátásban részesülők életét, hogy a kormány megszüntette a svájci indexálást, mely a mindenkori (januári) nyugdíjemelések mértékének meghatározó eleme volt. Helyette már, csak inflációkövető emelésben részesülnek a nyugdíjasok, mely hosszútávon az idősek elszegényedésével jár. A nők 40 éves jogviszonyú nyugdíjba vonulási lehetősége – melyet a jelenlegi kormány vezetett be – sikeresnek mondható, hiszen eddig kb. 260 ezren igényeltek így öregségi nyugdíjat, sőt, egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel.
A 2020. évi költségvetési törvényben jövőre 2,8% mértékű nyugdíjemeléssel és 4% mértékű GDP növekedéssel számolnak. Utóbbi, lehetőséget nyújthat arra, hogy 2020. évben is lesz nyugdíjprémium az idősek számára. Azonban a nyugdíjprémium, csak egyszeri juttatás, mely nem, vagy alig fedez az idősek számára egy-egy rendkívüli kiadást.
Sajnos a negatív intézkedések hatása hosszú távon is érinti a nyugdíjrendszert az egyre elöregedő társadalmunkban. A fiatalok talán még bele sem gondoltak abba, hogyan kerülnek majd beszámításra az öregségi nyugdíjuk kiszámításánál a magán nyugdíjpénztári befizetéseik, melyeket elvett tőlük az állam. Ugyanis, a beígért egyéni nyugdíjszámlák azóta sem készültek el, és valószínű, hogy már nem is fognak. Most, még egyelőre nyugalom van, a fiatalok nem is gondolnak a nyugdíjas évekre. Ekkora csalódás után, ugyan ki tudná rávenni őket még egyszer arra, hogy takarékoskodjanak a nyugdíjas éveikre előre és tudatosan? Pedig a szakértők, és maga a Pénzügyminiszter is, az öngondoskodó takarékosság fontosságát hangsúlyozzák a nyilatkozataikban.
Az EUROSTAT által nemrég közzétett népesedési jelentés borúlátó prognózisa szerint, az EU tagállamoknak szembesülniük kell pár évtizeden belül a riasztó demográfiai jövőképpel. A magyarok rossz egészségi állapotát tükrözik a halálozási statisztikák is. Az öregségi nyugdíjkorhatár tovább emelése nem lehet a cél akkor, ha a 65 éves nyugdíjkorhatárt úgy érik el az emberek, hogy már 60 év felett megromlik az egészségük. Általában 5-10 évet töltenek el nyugdíjasként úgy, hogy „még élnek”, de a magyarok 75 éves átlagéletkora mellett nem szabadna nyugdíjkorhatár emelésben gondolkodni, mert a munkából, egyből a temetőbe kerülnének az idősek. Ugyanis, nyugdíjas korban, már csak 5-6 évet töltenek el még valamennyire egészségesnek mondhatóan az idősek.
Nemcsak a rossz egészségi állapotunk aggasztó, hanem a fiatalok elvándorlása is, hiszen többszázezer fiatal él és dolgozik külföldön. Óvatos becslések szerint félmillió és egymillió között lehet a számuk, ami azért is aggasztó, mert ezek a járulékfizetők nem a hazai nyugdíjkasszát és egészségügyi ellátórendszer finanszírozását gyarapítják, hanem idegen országokét. Hivatalos statisztikákat nem véletlen, hogy nem látunk erről sem. A fiatalok elvándorlása nemcsak a hazai munkaerőhiányt gerjesztik, és nemcsak az állami költségvetés bevételi forrásait szűkítik, hanem erkölcsi károkat is okoznak a családok kettészakadása miatt. Főleg azok a nyugdíjas szülők sínylik meg ezt a kényszerhelyzetet, akik súlyos betegségekkel küszködnek. Nekik nincs lehetőségük hosszabb távon a családhoz külföldre költözni, mert nem tudják rendszeresen igénybe venni a méregdrága egészségügyi ellátásokat egy idegen országban.
Az elmúlt napokban a szakértőkön és az ellenzéki pártokon kívül a kormány is nyilatkozott a sajtóban megjelent hírre, mely szerint 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer hosszútávon is finanszírozható legyen, ettől volt hangos a média. A 72 éves nyugdíjkorhatár képtelenség lenne, mert a magyarok átlagos életkora 75 év, vagyis mindössze 3 évet tölthetnének nyugdíjasként. A nyugdíjkorhatár felemelésének elvetését, a kormány egy bravúros nyilatkozatával indokolta, hogy miért nem szándékozik tovább emelni az öregségi nyugdíjkorhatárt, melynek lényege ez volt: „A kormány nem tervezi és nem is szándékozik felemelni az öregségi nyugdíjkorhatárt, mert úgy gondolja, hogy az idősek ellátásában a családnak is fontos szerep kell, hogy legyen. A családnak is ki kell venni a részét az idősek ellátásból.”Magyarán, itt jön be az Alaptörvényben megfogalmazott szülőtartási kötelezettség, és az idős, beteg családtagról való gondoskodás, mely az állam felelősségét részben, illetve fokozatosan áthárítaná a családokra. Az állam helyett majd a család pótolja az alacsony nyugdíjemelés miatt kieső jövedelmet, és a család a segélyes otthonápolási díjjal majd megoldja az idős szülő gondozását is? Ezzel az állam a saját felelősségét a családokra hárítva és kiosztva, letudja a kötelezettségét. Nem is igyekszik a forráshiányokat pótolni a nyugdíjkasszánál, az egészségügyben, vagy a tartósan beteg hozzátartozók otthonápolásának díjazása területén sem? Nem, mert ott lesz majd szerintük a család, aki az állam helyett ezt megteszi, és a feladatokat elvégzi. A család rá lesz kényszerítve az Alaptörvény által, hogy ezeket a feladatokat elvégezze még akkor is, ha a fiataloknak dolgozni kell. Akkor is, ha a család meg lesz terhelve a családalapítással, a gyermekneveléssel, az önálló otthonteremtéssel, és a 65 éves korig tartó munkavégzéssel. Az idősotthoni férőhelyek számának növelése sem prioritás, hiszen az állam nem tervezi a finanszírozáshoz szükséges pénzforrások bővítését. Kihalásos alapon, több évi sorban állással lehet csak bejutni a várakozóknak ezekbe az intézményekbe.
Az elmúlt öt évben összesen kb. 12-13% mértékű volt a nyugdíjak emelkedése, ugyanakkor a bérek – évenkénti kétszámjegyű emelkedése miatt – összességében 60-65%-al emelkedtek. Ha nem szűntette volna meg a kormány a svájci indexálást, akkor ez a képlet így nézne ki az elmúlt öt évben, hogy: A béremelkedések fele, az 30-32% lenne, és az átlag évenkénti 2,4 -3,4 % mértékű infláció fele, az 1,2-1,7% mérték lenne, tehát összesen 31,1% – 33,7% mértékű nyugdíjemelés járt volna a nyugdíjasoknak, szemben a 12-13% mértékű nyugdíjemeléssel. Tehát, a nyugdíjasok mindössze kb. egyharmadát kapták annak a nyugdíjemelésnek, ami valójában járt volna nekik, ha a kormány nem szűntette volna meg a svájci indexálás alapján számított nyugdíjemelés mértékét 2013. évtől. Ennek ellenére a kormány azt hangoztatja, hogy „a nyugdíjasok meg vannak becsülve és a nyugdíjak reálértéke állandóan nő”. Az igazság viszont az, hogy az élelmiszerek és a szolgáltatások árai, valamint a gyógyszerárak emelkedése messze meghaladja a nyugdíjak emelkedésének mértékét. Míg hazánkban a nyugdíjak elértéktelenedésének a folyamatát látjuk, addig a szomszédos országokban kétszámjegyű nyugdíjemelések vannak, és a nyugdíjminimum sincs sehol olyan alacsony szinten, mint hazánkban, ahol 2008. óta nem emelkedik a 28.500, – Ft/fő/hó összegű juttatás. A szomszédos Romániában a következő másfél évben 70% mértékű nyugdíjemelést iktattak törvénybe. Ilyen mértékű nyugdíjemelésnél elmondható az, hogy ott „a nyugdíjasok meg vannak becsülve”. A magyarországi nyugdíjemelések a szomszédos országok nyugdíjemeléseihez képest fogyókúrán vannak. Fogyókúrán vannak a magyar nyugdíjasok is a rendkívül alacsony mértékű nyugdíjemelések miatt.
