Műanyag hulladékokból kiemelkedő óriási bálnákkal hívja fel a figyelmet a Greenpeace a műanyagszennyezésre ma és holnap Budapesten.
[1] Az akcióra a műanyagmentes július keretében kerül sor, mely jó alkalom arra, hogy egyénileg is nemet mondjunk az egyszer használatos műanyagokra. Ez azonban nem elég: a politikusok és a vállalatok elkötelezettségére is szükség van ahhoz, hogy felszámoljuk az élővilágot pusztító műanyagszennyezést. A Greenpeace Magyarország a kormánytól is lépéseket vár: greenpeace.hu/stopmuanyag petíciójában – amelyhez már közel 200 ezer ember csatlakozott – az egyszer használatos műanyag szatyrok betiltását követeli.
A Greenpeace műanyagszemét-tengerből kiemelkedő hatalmas, három és hat méter magas bálnákat ábrázoló installációval figyelmeztet: a műanyag hulladékok és mikroműanyagok mára mindenütt megtalálhatóak, a tengerektől kezdve a folyókon és erdőkön át egészen az ivóvizünkig – legyen szó akár az ásványvízről vagy a csapvízről. Az installációban látható műanyag szemét is a természetből érkezett: az olasz partokon gyűjtötték össze önkéntesek. 80%-uk itthon is ismert nagyvállalatoktól származik, többek között a Coca-Colától, az Unilevertől, a Nestlétől, a Ferrerótól, a San Benedettótól és a Haribótól.
Évente 300 millió tonna műanyagot termelünk, aminek körülbelül a fele egyszer használatos műanyag. Ezeket sokszor csak 1-2 percig használjuk, de lebomlásukhoz több száz év sem elegendő. Percenként egy kamionnyi műanyag ömlik a tengereinkbe, az óceánok élővilágát Magyarországnál akár 27-szer is nagyobb szemétszigetek teszik tönkre.
A hulladék 80%-a a szárazföldek belsejéből kerül a tengerekbe, például áradásokkal, vagy a folyók sodrásával, illetve a széllel. Magyarország legnagyobb folyója, a Duna naponta 4,2 tonna műanyag hulladékot szállít a Fekete-tengerbe. A hazai halastavak, valamint a Duna és a Tisza is szennyezett mikroműanyagokkal. Ezek az apró műanyag darabok bekerülnek a táplálékláncba – többek között az emberi szervezetbe is például a csapvízzel, palackozott ásványvizekkel.
A műanyagmentes július jó alkalom arra, hogy minél többen mondjunk nemet az egyszer használatos műanyagokra (becsomagolt zöldségek, szívószál, egyszer használatos műanyag poharak, PET-palackos ásványvizek, üdítők, ételes dobozok, nejlonzacskók stb.), és ezáltal visszaszorítsuk forgalmazásukat.
Egy 2018 végi reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a budapestiek 75%-a a betétdíjas, visszaváltható palackokat választaná az egyszer használatos palackok helyett. [2] A Greenpeace egyszer használatos műanyag szatyrok betiltását követelő www.greenpeace.hu/stopmuanyag címen elérhető petícióját [3] pedig már közel 200 000-en aláírták.
A műanyagszennyezés megállításában hatalmas a kormányok felelőssége is, jogszabályokkal ugyanis ők tudják szabályozni a vállalatok működését. A Greenpeace már 2018. október 3-án, a petícióhoz addig csatlakozó 120 000 aláírót képviselve felhívta az illetékes minisztérium figyelmét, hogy a lakosság törvényi tilalmat vár az egyszer használatos műanyag zacskók forgalmazására. [4] Az eldobható műanyagok, ezen belül a zacskók korlátozásáról szóló törvénytervezetet az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) el is készítette, azonban azt a kormányzat végül nem támogatta, [5] és azóta sem tett semmit azért, hogy fellépjünk a hazánk élővilágát is pusztító, a lakosság egészségét veszélyeztető műanyagszennyezés ellen.
„Az elmúlt években, hónapokban mintegy 60 ország lépett fel már határozottan a műanyag szatyrok és más egyszer használatos termékek visszaszorításáért, köztük Románia és Ausztria is. A magyar lakosság ezt várja a hazai döntéshozóktól is: közel 200 000-en – többen, mint Székesfehérvár, Veszprém és Szekszárd teljes együttes lakossága – követelik a kormánytól: tiltsa be a súlyosan környezetszennyező egyszer használatos nejlonszatyrokat” – nyilatkozta Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
Az installáció két napon át látható Budapest két közterén: július 9-én, kedden 8:00–12:00 óra között a Parlament előtt, és július 10-én 9:00–20:00 óra között a budapesti Deák Ferenc téri templom előtt.
