Bármelyik krimisorozatba beleillik Jane Harper sztorija: egy céges kirándulás balul sül el, és öt nő az ausztrál vadonba kerül. Annak rendbe-módja szerint eltévednek – a kiutat azonban már egy fővel kevesebben lelik meg. Alice Russel vajon leszakadt útközben, vagy esetleg már nem is él? Erre keresi a választ Aaron Falk A természet erejében. A pénzügyi bűnözésre specializálódott szövetségi ügynök számára az eltűnt nem ismeretlen, ugyanis Alice informátorként már dolgozott neki, így él a gyanúperrel, hogy a történteknek közük van ehhez.
A rejtély a nyomozás és a kirándulás idősíkjain és narratíváiban bontakozik ki. Harper nagyon finoman oldotta meg az váltakozásokat, így a regény egyáltalán nem darabos vagy bonyolult követni. Alice eltűnésének lehetséges okait bővíti egy évekkel ezelőtti sorozatgyilkosság, így nemcsak baleset jöhet szóba… Aaronnak tehát nincs egyszerű dolga.
A peremvidéki Kiewarráben játszódó Aszállyal erősen indított a sorozat; A természet ereje nem marad el színvonalban. Érdekes és ötletes húzás, hogy a kettő ellentétet képez, hiszen míg az Aszályban a forróság és a szárazság, addig A természet erejében a nedvesség, a hideg és a pára játssza a főszerepet. Visszatérő motívum a természet és annak elemeinek nyers, nehezen vagy nem legyőzhető ereje.
Gazdagítják azt még maguk a szereplők is, ugyanis mindannyian régóta cipelnek bizonyos terheket, és nem biztos, hogy ezek irrelevánsak az ügy szempontjából. Így a múltban és a jelenben folytatott küzdelem remekül párhuzamba állítható, újabb dimenzióval ruházva fel a történetet.
Való igaz, hogy kicsit bizarrnak és oda nem illőnek tűnik ez a természeti vonal egy krimiben, de higgyük el, az írónő bebizonyítja ennek ellenkezőjét. Így nyugodtan vehetjük a bátorságot az Aaron Falk sorozathoz; nem fogunk csalódni, mert egyedi atmoszférájú és csavaros történetet kapunk.
