Szeretjük John Le Carré regényeit olvasni, amelyek nem csupán a cselekményükkel, hanem az elbeszélésükkel és a karaktereikkel is megragadnak. Az író kiválóan képes lefesteni a környezetet, valamint kidolgozni és ábrázolni a jellemeket, aminek eredményeképp hiteles történeteket kapunk. Nincs ez másképp a ’80-as években írt Kettős szerepben könyvével sem. Amivel ráadásul merész vállalkozást is tesz, hiszen politikai felhangja is van: a lapokon kis retorikába csomagolt ideológia elevenedik meg az izraeli-palesztin konfliktusról – amely sajnos még ma is aktuális.
Le Carré nem teketóriázik, rögtön belecsap a bombába, ugyanis palesztin terroristák robbantanak Németországban. Ezután visszaugrunk kicsit az időben: Charlie, egy fiatal színésznő, akinek karrierjében finoman szólva nem várt fordulat következik be: Joseph, az izraeli kém felbéreli arra a nemes feladatra, hogy megakadályozzák ezt a tragédiát. A kiválasztás és kiképzés teszi ki a cselekmény legnagyobb részét, míg az utolsó harmadban kerül sor az akcióra.
A történet szövevényes, így érdemes figyelmesen olvasni, ha nem akarunk lényeges dolgokról lemaradni – hiszen egyes szereplők több identitásban is feltűnnek. Ez kifejezetten nehezebbé teszi kitalálni a motivációkat, s az alapján megjósolni a szándékokat. Le Carré műveiben még az elképesztő, hogy nem lehet eldönteni, a cselekmény formálja a szereplőket vagy fordítva. Láthatjuk, amint Charlie a naiv, unszimpatikus és szabadszájú énjét elhagyva, illetve túlhaladva az izraeli titkosszolgálat nem kicsit veszélyes akciójában találja magát.
Az író nem foglal állást, és nem bocsátkozik propagandába. Ezt úgy éri el briliánsan, hogy egy palesztin terrortámadással megnyeri szimpátiánk az izraeliek felé – hogy aztán fokozatosan lerombolja azt, amint beavat minket az izraelita kémvilágba. De a Kettős szerepben több mint egy kémregény, hiszen ott van a háttérben a Charlie és Joseph közti kapcsolat, annak minden bonyodalmával, miközben egy bombarobbantást igyekeznek megakadályozni.
