A MEAFC-Miskolc NB I/B-s kosárlabda csapata zsinórban szerzett négy győzelmével a 9. helyen zárta a bajnokságot. A csapat vezetőedzőjeként Drahos Gábor értékelte az idei Piros-csoportos szezont.
– Az egyetemi csapatot már ötödik éve vezeted, de az NB I-ben ez volt az első éved, mint vezetőedző. Ilyen „újonc” szezonra számított?
– Évről-évre egyre komolyabb csapatok és stábok dolgoznak egyre komolyabb célokért a Piros-csoportban. Rengeteg az elsőosztályú tapasztalattal rendelkező játékos, akik mellett/miatt a fiatalok is extra sebességgel hajtanak. Ebben a mezőnyben a MEAFC egy roppant fiatal, ezen a szinten 2-3 kivételtől eltekintve teljesen tapasztalatlan, de kellően motivált játékosok alkotta tanuló kerettel vágott neki a szezonnak. A bajnokságot a Tóth Gábor edzőtársammal közösen megálmodott taktikával és harcmodorral remekül indítottuk, a keret jó értelemben véve duzzadt az önbizalomtól. Vezér játékosunk, Tóth Viktor sajnálatos sérülése azonban két és fél forduló után teljesen átírta a korábban kitűzött célokat.
– Menet közben csatlakozott az amerikai Prophet, majd az ő helyére a szintén tengerentúli Thornton.
– Legtapasztaltabb játékosunk elvesztése fordulóról fordulóra bizonytalanította el a fiatalokat, akik így is erőn felül teljesítettek. Meglepetésre még az azóta bajnoki címet nyerő Oroszlány otthonában is a győzelemért támadhattunk anno, ám ezen a szinten már nemigen vannak véletlenek. Itt negyven perc komoly rutin folyik a pályán, aminek eredményes kezelésére ez a fiatal keret nem rendelkezett még a kellő tapasztalattal, így a közvetlennek gondolt riválisokat itthon csak megszorítani tudtuk, legyőzni nem. Szerkezetben és játéktudásban is szerettük volna pótolni a kieső Tóth-ot, amire év közben már csak a határokon túlról volt érdemi lehetőség, ezért döntöttünk egy külföldi játékos igazolása mellett. A vezérnek szánt, egyébként remek hozzáállású Prophet sérülés miatt azonban nem tudott kellően kibontakozni, így a februári átigazolási határidő előtt távozott. A helyére érkező Thornton remek igazolásnak bizonyult. Emberileg, edzésmunka tekintetében és kvalitásaiban is biztonságot jelentett a csapattársaknak.
– A kisebb-nagyobb sérülések viszont folyamatosan csökkentették a létszámot.
– A teljes szezonban dr. Bodnár Éva csapatorvossal folyamatosan egyeztetve építettük fel az aktuális programunkat, és módosítottuk a munkát akár az egyének, akár a csapat érdekét figyelembe véve. Tény, hogy a hiányzások miatt szinte mindig más és más felállásban futottunk ki a pályára, de a harcra kész játékosok igyekeztek a többiekért is erőn felül küzdeni. Volt olyan, hogy meccsnapon, a kezdés előtt pár órával érkezett az orvosi piros lap, ám sohasem sopánkodtunk. Próbáltuk a rendelkezésre álló erőinket mozgósítani, eredményesen összpontosítani, olykor pedig mély vízbe dobni.
– Több saját nevelésű igen fiatal játékos is bemutatkozhatott idén a felnőttek között.
– Büszkék is lehetünk rájuk, hiszen ebben a szezonban a MEAFC utánpótlásából érkezett a felnőtt mezőnybe Hartman Ákos (2000), Orliczki Mátyás (2001), Takács Zsolt (2003), Gadus Fábián (2001), Marton Domonkos (2001) és Pap Arion (2001), de NB I-es tapasztalattal gazdagodhatott a szerencsi iskolából érkező Asszú Áron (2000) is. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani az említett játékosok összes korábbi nevelőedzőjének, hiszen ez jó visszajelzés a többi fiatalnak, így pedig tovább haladhat előre a MEAFC utánpótlása is.
– Az alapszakasz finisében még így is saját kézbe került a rájátszásba jutás, mint lehetőség.
– Mindent egybe véve a bravúr kategóriába sorolható rájátszáshoz ugyan egyetlen mérkőzés hiányzott, ám sokkal nagyobb bravúr, hogy egy ilyen tapasztalatlan csapat egy ilyen viszontagságos szezont így tudott befejezni. Még ebben a komoly és roppant erős bajnokságban sem biztos, hogy lett volna sok másik csapat, amelyik ennyi és ilyen fokú – a sérülések okozta – szakmai „mélyütést” kihordott volna eredményesebb lábon.
– Rájátszás helyett következett a bennmaradásért vívott párharc.
– A Bonyhád elleni mérkőzéseken megmutatták a fiúk, hogy a közösen végzett és közösen akart munkának van eredménye. Bár idegenben nem sikerült győznünk, a hazai mérkőzésen mind a kétszer 40 pontos különbséggel nyertünk. Azt gondolom, hogy a csapat ezzel is bizonyította rátermettségét és megérdemelten maradt a Piros-csoportban.
– A szezon végi mérkőzéseknek milyen szakmai célja volt még ezek után?
– A helyosztókon mutatott teljesítmény is roppant tanulságos és előre mutató, hiszen, ahogy az egész szezon, úgy ez az öt mérkőzés is egyfajta visszaigazolás volt az elvégzett teljesítményről. A tényleg fiatalok és a jövőre már felnőttnek számító fiatalok „mankóval” és a nélkül is megmutathatták, hogy kire és hogyan lehet számítani ebben az osztályban. Összességében a két győztes párharc (MTK, Budafok) nagyon komoly sportszakmai siker, hiszen nyolc, illetve hét, fiatal szabály szerinti játékossal állt ki és győzött a MEAFC.
– Az idei MEAFC lehet a jövő évi csapatnak is az alapja?
– Mindenképp ez volna a cél. Összességében ezzel a roppant fiatal kerettel elvégzett munka elérte a bajnokság előtt kitűzött kettős szakmai célt: fejlődést és komoly tapasztalatot hozott a játékosok gondolkodásába, valamint megmutatta az edzői stábnak, hogy kire és milyen feladatot lehet majd esetlegesen bízni a jövőben. Fazekas Csaba szakosztályvezetővel folyamatosan egyeztetve jelenleg is a jövő évi keret kialakítása folyik. Minimális mozgás várható, mely során egy olyan fiatal, elszánt és az ideihez hasonlóan szerethető miskolci csapatot terveznénk, amelyik majd eredményesen tudja folytatni az idén megkezdett munkát a Körcsarnokban!
