Ted Bundy életének megfilmesítése talán némi marketinget generál a Gyilkos az úton című (és más hansonszőrű) könyvnek, amely szintén egy sorozatgyilkosról szól. Unalmas, agyoncsépelt? Nos, igen – ugyanakkor nem James Ellroy esetében. Hagyományosan a sorozatgyilkosok szabadon járnak-kelnek és tesznek el embereket láb alól; ezzel szemben ebben a regényben a rosszfiú már rács mögött ül. Martin Plunkett jelesül ez az illető. Nagyjából egy évtized alatt közel Amerika-szerte 70 embert gyilkolt meg, míg végül elkapták New York-ban.
A könyv címe beszédes és kettős értelmű, hiszen egyrészt bejárjuk Plunkett életútját, azaz hogyan jutott el a gyilkolásig, másrészt tetteit több helyszínen követte el. Lineáris idővezetéssel, Plunkett narratívájában ismerhetjük meg történetét, amelyet az író, a hitelességet erősítendő, újságcikkekkel és nyomozói feljegyzésekkel Érezhetően alapos kutatás előzte meg, mind az igazságszolgáltatás, mind a pszichológia területén.
Senki nem születik bűnözőnek; a körülmények hatására válhatnak azzá, ha személyiségükből kifolyólag fogékonyak arra, hogy rossz útra tévedjenek, és esetleg meg is maradjanak azon. Plunkettnek nehéz gyerekkora volt: gyógyszerfüggő anyja mellet az iskolában kívülállónak számított. Egyszerű bűncselekményekkel indította be „karrierjét” (úgymint betörések), ami elősegítette sötétebb énjének felismerését. Az E/1-es elbeszélés közel hozza hozzánk a főszereplőt: vele együtt járjuk be fejlődését, és szörnyű tetteinek ellenére némi együttérzést, megértést és sajnálatot is kicsikarhat belőlünk.
Ellroy szerencsére nem esik túlzásba az olvasók (társadalom)tudományos háttérinformációkkal történő ellátásában, aminek köszönhetően a Gyilkos az úton a krimi, a pszichológiai és a noir regények kedvelőit is képes lekötni. Egyáltalán nem könnyű olvasmány, hiszen megrázó, így meglehet, egy huzamban nem is tudjuk elolvasni. De azért mindenképp megéri nekifogni.
