Aki szereti a valósághű krimiket, vagy csak szimplán elmélyedni az emberi természet sötét bugyraiban, annak J. D. Barker az embere, jobban mondva, írója. A 4MGY-ben már-már kézzel tapinthatóan ír egy pszichopata sorozatgyilkosról és szörnyűséges tetteiről. A négy majom gyilkosban naplón keresztül láthatunk bele a tettes elméjébe, s próbálja annak segítségével megoldani az éppen soron lévő gyilkossági ügyet Sam Porter nyomozó.
Aztán annyira rabul ejti a rosszfiú a jófiút, hogy képtelen tőle szabadulni – még akkor sem, ha emiatt letiltják egy nyomozásról. Merthogy Az ötödik áldozatban ez történik a főszereplővel, így az újabb gyilkosságot nélküle kell társainak, Clairnek és Nashnek megoldania. Ezúttal egy eltűnt lány holttestét találják meg jégbe fagyva – egy nem rég eltűnt másik lány ruháiban. A sorozatgyilkostól rettegés alatt álló chicagóiak azt gondolják, hogy ő követte el a gyilkosságokat.
A fenti izgalmas sztori több nézőpontból bontakozik ki, aminek tempója normális mederben folyik. Ha csavart nem is, de színt visz a történetbe a jól bevált módszer, hogy egyszerre két nyomozás is folyik párhuzamosan: az éppen aktuális és a 4MGY. A negyedik majomhoz képest kevésbé sötét és durva, cserébe viszont jóval kidolgozottabb és komplexebb, ami egyúttal teret enged a szereplőknek a kibontakozáshoz.
Porter eltökéltsége dicséretes, de már-már megszállottságba fordul át. Clair és Nash remek kis csapatot alkotnak; kettejük párosába Kloz visz kis színt, újdonságot technikai-technológiai vonalon. és a megszállottságig el akarja kapni a sorozatgyilkost.
Vannak detektívsorozatok, amelyek úgy épülnek fel, hogy a egyes részek önmagukban is megállják a helyüket (maximum a karaktereket ismerjük kevésbé), azonban a 4MGY esetében ez nincs így. Barker nem adja meg a háttér olyan mértékű elismétlésének kényelmét, hogy könnyedén felidézhetővé válnak a részletek hónapokkal később az első rész befejezése után is.
Ennélfogva nem ajánlott az Ötödik áldozatnak nekifogni A negyedik majom (közelmúltbeli) elolvasása nélkül, ám ez sokkal inkább előny, mint hátrány, és kár lenne egyetlen betűt is kihagyni az írótól, aki megválaszol előzőleg nyitva hagyott kérdéseket, miközben helyükre újabbakat tesz, hogy a következő harmadik részt is olvasni akarjuk.
