Kanálhajlító – szinte biztos, hogy elsőre a mentalista Uri Geller jut eszünkbe erről a szóról, aki többek közt kanálhajlító-képességéről híresült el.
Daryl Gregory azonban mással foglalkozik azonos című művében: a tehetségen, és az azzal járó felelősségteherről, túl fajsúlyos, mindennapi életünkben is jelen lévő dolgokat taglal – úgymint a család (valamint annak kötelékei és diszfunkcionális működése); de ugyanúgy szól az egyénről, továbbá egyéniségének, valamint a családban és tágabb világban való helyének megtalálásáról. Megjelenik még a tehetség, a tudás és az azáltal adott hatalom, a veszteség, a szeretet. Sőt az író érinti a fizikát is – hiszen az egyik szereplő különleges képessége a telekinézis.
Milyen történeten keresztül „mesél” ezekről a komoly témákról Gregory? A válasz: családtörténet. Az 1960-as években ismerkedünk meg Maureennal és Teddyvel, akiknek CIA-s munkakapcsolata házasságba, majd gyerekvállalásba fordul. Három gyermekük születik, akiket mind különleges képességgel áld meg a sors: Irene kiszúrja a hazugokat, Frankie levitálni tud, Buddy pedig látja a jövőt.
Három évtizeddel később pedig azt látjuk, hogy a fiatalabb generáció élete korántsem tündérmese, ugyanis mindegyikük szét- illetve lecsúszott: egyedülálló gyerekneveléssel, tartozásokkal és depresszióval küzdenek. A pálfordulás okát a ’60-as években történt eseményekben keresendő.
Nem világmegváltó a Kanálhajlítók – nem is kell erre törekedni –, ugyanakkor egy nagyon profin és kellően ötletesen megalkotott regény. A történettől nem marad tátva a szánk, nem vár ránk minden sarkon hatalmas fordulat – bár azért akadnak váratlan események –, ugyanakkor abszolút kijelenthető, hogy egyedi, a maga zsánerében bizonyos szempontból újszerű. Mindezt megfejeli Gregory a jellemek remekbe szabott és kimért ábrázolásával, amelyek a cselekmény előrehaladásával változnak és kibontakoznak.
Mindeközben időutazásban is részünk lehet, hiszen a regényben három generáció jelenik meg. Az író ügyesen navigál az idősíkok közt, nem érezzük, hogy elvesztjük a fonalat. A Kanálhajlítók egy jól sikerült elegye a thiller és családregény műfajának, megspékelve némi fekete humorral.
