Sadness Springs – azon túl, hogy jól e városnév jól cseng, s még alliterál is, érdekes lehet elgondolkodni a két angol szó jelentésén: a sadness mint szomorúság nem ad töprengenivalót, ám a springs kifejezés már annál inkább, hiszen (ragozott) igekén többek között hirtelen becsapódást is jelent. Mi több, ellentétben is állnak, hiszen míg előbbi állandó, addig utóbbi hirtelen. Ezzel a város, illetve az Elveszett Gondvána című regény hangulata máris megalapozott, amelyhez Lőrinczy Judit merít a ma népszerűnek számító utópisztikus világból, némi történelemmel és fantasyval vegyítve.
Van egy nem túl nagy tartomány, amely a világban a mindent képezi, jelenti. Lesújtó? Igen. De annál is inkább, ha figyelembe vesszük, hogy az azon túli területeken nem uralkodnak a fizika törvényei . E tartomány legnagyobb városa Sadness Springs. Nemcsak emberek élnek, hanem az úgynevezett hártyások, akikről csak a kezeik alapján lehet megmondani, hogy mások, ugyanis az ujjaik közt hártya feszül. A társadalmi ellentétek nemcsak faji, hanem vagyoni tekintetben is jelen vannak, a helyzeten pedig az sem segít, hogy általános a hiány. A sztori fő mozgatórugója a határon túli világ felfedezése, amely érdekében kutatást szerveznek, aminek kezdeményezője a tudós Abe Kaledon.
A regény nem tartozik a könnyű olvasmányok közé, már abban az értelemben nem, hogy az írónő nem adja egykönnyen és egyértelműen a magyarázatokat, megoldásokat, hanem azokért bizony olykor komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk szürkeállományunk bevetésével. Szükség is van rá, mert nehézséget okoz az olvasásban a szerkezet, ugyanis Sadness Springsen belüli és túli váltás úgymond nem simulékony. Szerepet játszik az is, hogy Lőrinczy bonyolultabb koncepciót talált ki, ugyanis az a karakterekre, illetve az ő szubjektív megéléseikre, valóságaikra épül. Ez viszont egy igen érdekes és izgalmas módja a bemutatásuknak, s feltárja személyiségük mélyebb rétegeit. Valamint résen kell lennünk, mert észrevétlenül el vannak rejtve olyan lényegtelennek információk, amelyek később fontossá válnak.
Az Elveszett Gondvána terjedelmes regény, amely lassan csordogál az elején – de a türelem izgalmat terem. Ehhez nemcsak a hosszú leírások és a nyomasztó-sötét hangulat járulnak hozzá (főleg az elején), hanem az is, hogy az írónő komplex és többrétegű, valamint -értelmezhetőségű történetet írt meg. Persze a kevesebb néha több – ez esetben e szólás némileg megállja a helyét, viszont összességében mit sem von le abból, hogy Lőrinczy Judit egyedit alkotott.
