Az utóbbi időben mintha egyre több olyan híradás látna napvilágot, amelyben eltévedt kirándulók kérnek segítséget a rendőrségtől. Bár az Országos Rendőr-főkapitányság ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta – foglalkozunk a témával.
Megkérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK), hogy jól érzékeljük-e azt a tendenciát, hogy egyre több eltévedt kiránduló kér segítséget a rendőrségtől.
Az ORFK válaszában kitér arra, hogy nem vezet statisztikát arról, hogy hányan tesznek bejelentést, illetve kérnek segítséget amiatt, mert eltévedtek és nem tudják, hogy hol vannak. Természetesen minden ilyen bejelentést követően azonnal intézkedik a hatóság a segítségkérők felkutatása és mielőbbi megtalálása érdekében. Azt is említik – nem mellékesen – hogy szinte minden esetben a bejelentést követő néhány órán belül kollégáik, önkéntesek, illetve állampolgárok segítségével – megtalálják az eltévedt túrázókat.
Turistákkal kirándulókkal beszélgetve arra jutottunk, hogy a GPS viszonylag gyors és nagy arányú elterjedésével egyáltalán nem tartott lépést a használóinak a terepen való tájékozódási tudása. Ugyanakkor a lemerülő telefon még arra alkalmas egy rövid ideig, hogy azon a hatóságoktól segítséget kérjen az eltévedő ember. A GPS sokaknak hozta el az önbizalmat, hogy akár ismeretlen terepen is bátran elinduljon a készüléke segítségével. Már egy jobb, a mindennapokban használt mobiltelefon is tudja nyújtani a GPS tájékozódási és térképes szolgáltatását. Azonban a tényleges tájékozódni tudást nem helyettesíti a műszer, márt csak azért sem, mert nincs mindig mód a jelfogásra, sőt maga a készülék lemerülhet. Sőt, aki nem kellően tudja használni, az félre is nézheti a berendezést. Nem mindenki veszi időben észre, hogy nem ott van, ahol lenni szeretne, sőt a lemerülő vagy bármilyen okból használhatatlanná váló készülék a kilátástalanság érzetét keltheti. Ilyenkor könnyebben kér – akár egy egyszerű telefonról is segítséget az eltévedt kiránduló. Egyébként még a jól ismert helyeken is el lehet keverni a követni kívánt irányt, köd vagy sötétedés után – nem beszélve, ha két tényező egyszerre következik be. Nem rég a budai Oroszlánsziklánál nem találtak az erdőből kivezető utat kirándulók, holott onnan minden irányban hamar lakott területre lehet érni.
A rendőrség azt javasolja szerkesztőségünknek eljuttatott levelében, hogy mielőtt bárki úgy dönt, hogy kirándulni indul egy olyan helyre, amit nem ismer, vigyen magával mobiltelefont, térképet, szóljon a hozzátartozóinak, hogy hova tervezi a kirándulását, az meddig fog tartani.
A rendőrségi útmutatás ugyan megszívlelendő de a gyakorlatban még sem általános. Először is egy kirándulásnál nagyon nehéz megbecsülni annak várható idejét, másrészt nagyon sok a hirtelen elhatározás. A harmadik dolog, hogy sokan autóval indulnak el, ami akár 1-2 száz kilométerre lévő vidék tervezett bejárását is lehetővé teszi egy nap alatt, így nem gondolnak előre nagyobb szervezésre. Mindenesetre, ha már eltévedt valaki vagy valakik, akkor a legcélszerűbb egy helyben maradni, mert így könnyebben rájuk találnak, mintha sikeres segítségkérés után még továbbra is megpróbálnak önerőből kikeveredni a „vadonból”. Persze hűvösebb időben, nem kellően beöltözve nehéz kivárni a „felmentő-sereget”.
Ilyen történt 2014 telén a Börzsönyben is, egy apa két tíz év körüli gyerekével indult el Királyrétről, ahová autóval érkeztek meg, és a téli időszakban hamar rájuk sötétedett. Az apa körülbelül éjjel 23 órakor kért segítséget, de ez a kérés akadozott az éterben és csak másnap reggel hétkor találták meg őket. Persze, hogy az éjszakai mínusz hat fokos hidegre nem felkészült család mozgott az erdőben így nehezebben akadtak rájuk. Viszont nagyobb betegség nélkül úszták meg a kalandot, tehát nem biztos, hogy rosszul döntöttek. Minden eset más és más, sajnos a korábban a törvényben szabályozott felelősségi kérdést kivették a rendelkezésből.
A szabadba vágyok a legjobban teszik, ha először ismert helyeken, majd máshol is térképpel és tájolóval a kezükben gyakorolják a tájékozódást. A GPS hasznos és praktikus segítség, de az embert, az emberi gondolkodást és tapasztalatot nem helyettesíti. Amikor még nem volt sem GPS sem mobil telefon, szintén kerültek kellemetlen sőt nagyon kellemetlen helyzetbe kirándulók, turisták, de a hazai körülmények között legkésőbb, ha ismét kivilágosodik lakott területre talál a vándor.
Magyarországon az egyik leghírhedtebb eltévedés a Mátrában történt az 1960-as évek legelején. A négy éves Kaszab Zsuzsa több napig étlen-szomjan bolyongott az erdőben, majd Mátraszentimre közelében, egy bokorban találta meg két túrázó nő és visszaadták a családjának.
AZ ORFK szerkesztőségünknek küldött két közelmúltbeli eseményt.
A második történet miatt azt is elmondjuk, hogy az alpesi vészjelzés szerint percenként hatszor adnak le fény vagy hangjelet a bajbajutottak, és akik azt észreveszik vagy maguk a segítségre sietők, ha érzékelik a jeleket, akkor percenként háromszor ismétlik azt meg. Így üzennek, hogy már jön a segítség.
A tatabányai rendőrök vitték haza a hatéves kisfiút.
A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjába 2019. február 18-án 14 óra 55 perckor érkezett bejelentés, miszerint a tatabányai vasútállomáson egy hatéves kisfiút találtak, szülői felügyelet nélkül. A helyi járőrök azonnal a megadott címre siettek, ahol meg is találták a gyermeket. A fiú elmondta az egyenruhásoknak, hogy a testvére után indult, aki boltba ment, de eltévedt és nem talál haza. A rendőrök hazavitték a gyereket, ahol átadták édesanyjának.
A zirci rendőrök egy eltévedt nőnek és gyermekeinek segítettek.
A rendőrségre 2019. március 9-én 18 óra körül érkezett bejelentés, hogy egy nő az 5 és 10 éves gyermekével eltévedt a Csesznek környékén lévő erdőben. A Zirci Rendőrőrs munkatársa telefonon fel tudta venni a kapcsolatot az anyával, aki elmondta, hogy Csesznekről egy turistaútvonalon indultak el férjével és három gyermekükkel Bakonyoszlop felé. Az édesapa a legkisebb gyermekükkel 15 óra körül visszafordult, hogy a Cseszneken leparkolt autójukat felvegye, és a családot az útvonal végén, Bakonyoszlop határában várja majd. A nő és kislányai továbbhaladtak az erdőben a férjjel megbeszélt találkozóhely felé, de rájuk sötétedett, és elvesztették a tájékozódást. A telefonáló elmondta azt is, hogy gyermekeivel egy magaslesre mentek fel, ott várják a segítséget.
A helyszínhez érkező zirci járőrök a szolgálati autóval Csesznek felől elindultak a turistaútvonal irányába, és a gépkocsi fényjelzésével próbáltak a kirándulóknak jelezni. Bakonyoszlop irányából egy másik rendőr, továbbá egy vadász kezdte meg a kutatást, és fénnyel jeleztek a bajba jutottaknak. Kis idő múlva az édesanya jelezte telefonon, hogy látja a jelzést. A bejelentést követő két órán belül a segítők megtalálták az eltévedt személyeket. A nő és gyermekei nem sérültek meg, így a Zirci Rendőrőrs munkatársai őket a Bakonyoszlopon lévő édesapához vitték, ahonnan hazautazott a család.
Fotónkon:Turisták tájékozódnak a Bélkőnél
Kertész Z István
