Abszolút tökéletes izé – Hank Green nem is találhatott volna ki jobb címet regényének, hiszen egyszerre képes arra, hogy semmit és mindent mondjon, így aztán szabadjára lehet engedni a fantáziát a történetet illetően. Első pillantásra fiataloknak és fiatalokhoz szól, azonban az érintett témáknál fogva jóval szélesebb közönséget tud megszólítani. Az író megközelítése, hogy a teljes képet helyezi a középpontba, ezért a karakterek nem részletesen kidolgozottak, viszont kapunk cserébe egy kis társadalomkritikát.
April May 23 éves biszexuális; művészeti szakon végzett, majd Manhattanban indít startup vállalkozást. Egyszer belebotlik egy hatalmas szoborba, amely valósággal megigézi. Ettől az élménytől támad egy ötlete: Andyvel, a legjobb barátjával interjút forgatnak a szoborral – igen, a szoborral, s még nevet is adnak neki: Carl –, és felteszik YouTube-ra. Nem sejtik, hogy a felvétel vírusként söpör végig a hálón, és szerte a világon Carlok tűnnek fel. April pedig igazi médiasztárrá válik, annak minden áldásával és átkával. Egyszerre szembesül heves szeretettel és gyűlölettel; szeretik és gyűlölik. Médiaszereplési vágya, hogy csakis ő legyen az első és mindig figyelem középpontjában álljon, veszélybe sodorta addigi jóllétét, azaz egészsége, kapcsolatai és jövője válik fenyegetetté.
Az Abszolút tökéletes izé a Carlok feltűnésének rejtélye, valamint szándékuk mellett, illetve mögött gyakorlatilag napjaink kommentárja a hírnév, szenzáció és figyelem hajhászásának – gondoljunk csak bele a közösségi oldalak posztcunamijába, vagy abba, a videómegosztó portálok hány embert emeltek ki a névtelenségből és szürkeségből. A közönség figyelem röpke és múlandó, és könnyen el is unja magát (fogyasztói társadalom, ugyebár…), ezért nap mint nap nemcsak küzdeni kell a fennmaradásért, hanem versenyezni is.
A hírnéven és a hirtelen jött siker az egyénre és környezetére gyakorolt következményein, hatásain kívül előkerül az identitás kérdése is, valamint belemerülhetünk a csoportpszichológia rejtelmeibe is, amelyhez külön rétegként adódik az internetvilág. Viszont sajnos a regény említett pozitívumait beárnyékolja az értelmetlen befejezés, már ha befejezésnek lehet hívni egyáltalán. Az Abszolút tökéletes izé nem teszi fel azt a bizonyos pontot az i-re, de a regény összességében élvezhető és – noha nem mond újdonságot, de – tanulságos.
